- Mihez kezdünk most? - kérdezte Hugo tanácstalanul, mire Ben megvonta a vállát.
- Jacob azért hozott ide annyi embert, hogy a Szörnyet elpusztíttassa velük. Most, hogy a Szörny halott, rengeteg szabadidõnk lesz, Hugo. Van a Szigetnek pár olyan része, ahová eddig tilos volt a bemenet, ki tudja, milyen titkok rejtõznek ott. És itt van ez a hely is, amit õrizni kell.
- Õrizni... Mégis, ki elõl? - sütötte le a szemét Hugo. - Semmi szükség nincs már ránk. Úgy érzem magam, mint Luke, miután felrobbantotta a Halálcsillagot.
- Azért most már ne akarj semmit felrobbantani, rendben? - csóválta meg a fejét Ben. - Visszavisszük Desmondot a házamba, aztán majd meglátjuk. A volt embereimet is meg kell keresnünk, talán túlélték páran.
- Luke-nak ott volt Yoda, aki kitanította a jedi trükkökre - siránkozott tovább Hugo.
Ben fáradtan tárta szét a karját.
- Attól tartok, Yoda már nem segíthet. Neked kell rájönnöd, hogy mûködik ez a jedi dolog.
Hugo szomorúan nézett a fénylõ barlangnyílás felé.
- Tudom, örülnöm kéne, de kiszakad a szívem, mert Jack... - fájdalmas grimaszt vágott.
- Majd kitaláljuk, hogy hozzuk fel - érzett együtt vele Ben.
- Lehet, hogy õ fog elõbb megtalálni engem - vett nagy levegõt Hugo és megpróbálta összeszedni magát. A Sziget Õrének jó példát kell mutatnia.



- Uram, az egyesen keresik, Suvából. Védett vonal.
- Köszönöm, Martha - szólt a készülékbe a kreol bõrû öltönyös férfi, és kihangosította a hívást.
- Hallgatom!
- Helló, Tom! Rég beszéltünk utoljára. Nézed a híreket?
- A tunéziai földrengést? Természetesen. És a nálatok leszállt gépet is. Mit gondolsz az utasokról?
- Nem is tudom. LaFleurrel komolyan el kéne beszélgetnetek. Az egyik biztonsági kamera felvette, ahogy átmászott a reptér kerítésén.
- Valójában James Ford a neve. De a többit is be kell hoznunk.
- Tudom. Alpert nem lesz könnyû eset. Talán már Fidzsirõl is meglépett. Jók a kapcsolatai.
- Ne aggódj, elkapjuk. De ott van Miles is. Vele...
Sóhajtás hallatszott a készülékbõl.
- Õt bízd rám, Tom, inkább a beméréssel foglalkozzatok. A Lámpaoszlop...
- Nincs szükségünk rá. A Vihar állomás jelét három éve folyamatosan vesszük.
- Azt Charlotte-nak köszönjétek.
- Nos, igen, majd megköszönjük. Ha Lewis kisasszony nem indította volna el a Vihar távjeladóját, most nagy szarban lennénk. De megtette, és így három zöld lámpánk van. Az Orchid "B" szintje a teherlifttel sértetlen, és nem találták meg a Villámot sem.
- Nagyszerû hír. Akkor most mi a terv?
- Az elemzõink szerint tiszta a pálya. 11-es energiakilengést mértünk tegnap reggel. Végre eljött az idõnk...
- Szóval visszamentek.
- A csapat már készen áll az új Teslával. Három nap múlva indulunk.
- Sokkal óvatosabbnak kell lennetek.
- Azok leszünk. De ez már a 21. század, Pierre, és nagyon komoly eszközeink vannak. Hamar rácsatlakozhatunk a mezõre. És ha már itt tartunk... Reméltük, hogy velünk jössz.
- Beszélnem kell a fiammal. Harminc éve várom ezt a pillanatot. El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt végignéznem, ahogy Charles Widmore hajójára felszállt.
- Hát beszélj vele - mosolyodott el az öltönyös. - Hozd magaddal õt is. Nagy segítség lenne.
Halk zörgés hallatszott a hangszóróból.
- Még átgondolom. A Közgazdász jól van?
- Remekül! Akkor holnap jelentkezz. Jó hírekkel, ha lehet - mondta Thomas Mittelwerk, és lenyomta a hívás megszakító gombot. A hintaszékben ülõ idõs férfi gondterhelten nézett rá.
- Ha egyszer beindítjuk a Teslát, már nincs visszaút, Tom. Van fogalmad róla, mi történik akkor?
Mittelwerk állta a szúrós pillantását.
- Azt hiszem, van, Alvar. De ha tévedtünk, úgysem marad senki, aki számon kérhetné rajtunk.



- Hozz neki egy kis vizet! - kérte Ben Hugot, miután lesegítették Desmondot a díványra. - Ha szerencsénk van, nem sérült meg a vezeték, mialatt mozgott a föld.
- Máris hozom.
- Nem kell - állította le õket a skót. - Már semmi bajom.
Hugo hirtelen felkiáltott és a szoba túloldalára bökött rémülten. Ben szeme követte az ujját.
Charles Widmore ült a fotelben egy könyvbe mélyedve, a vállán hevenyészett kötés tekeredett. Letette a könyvet az asztalra és az ölében fekvõ gyorstüzelõt Benre emelte.
- Azt hiszem, rég láttam ilyen pocsék céllövõt, mint te, Benjamin. Ebben sem vagy jobb, mint a Sziget vezetésében. Õszintén szólva nem gondoltam, hogy látlak még valaha - tette hozzá szárazon.
Ben a csukott ajtóhoz hátrált és nagyot nyelt.
- Az életedet köszönheted nekem, én csak meg akartalak menteni. Mit akarsz tenni, Charles? - kérdezte lassan, miközben kezével megpróbálta kitapogatni a kilincset.
- Szerinted, mit fogok?
Hugo hirtelen a füleihez szorította a tenyerét és furcsa szavakat kezdett kántálni. Widmore kíváncsian nézte az attrakciót. Végül Hugo arca megenyhült és magabiztosan karba tette a kezét.
- Nyugi, most már nem tud lelõni!
Ben tétován nézett rá, majd Widmore fegyverére.
- Biztos vagy benne, hogy tudod, mit csinálsz?
- Ne aggódj haver, nem nagy ügy. Persze, hogy tudom.
- Tegyünk egy próbát - javasolta Widmore, és meghúzta a ravaszt. Az ismétlõ hatalmasat dörrent, és a golyó Ben válla fölött nem sokkal, fél méteres darabot szakított ki az ajtóból.
Ben halálra vált arccal fordult Hugo felé. Kissé remegett a hangja.
- A jó életbe, Hugo, ez igazán remek blöff volt. Roppant jól szórakoztam.
- Haver! - szabadkozott döbbenten Hugo. - Igazán bocs... Azt hiszem, mégsem ártana valami kézikönyv ehhez.
Widmore az asztalra helyezte a fegyvert és hátradõlt a fotelben.
- Nem akarlak bántani. Szükségetek van rám, Benjamin - mondta szenvedélyesen. - Jacob sok mindent elárult nekem a Szigetrõl. Segíthetek megtalálni a válaszokat. Végre mind megérthetjük ezt a helyet!
Ben szaporán bólogatva értett egyet vele, majd Hugora mutatott.
- Õt kérdezd, már õ a fõnök. Rá maradt Jacob állása.
Charles szája gúnyos mosolyra húzódott.
- Rá? Én nem ismerem ezt az embert. Benned sem bízok, pedig gyerekkorod óta ismerlek.
- Nem gáz, haver - mondta halkan Hugo. - Ha Ben is úgy gondolja, részemrõl oké.
Desmond, aki eddig feszülten figyelte a jelenetet, megkönnyebbülten dõlt vissza a díványra. Hugo zavartan forgolódni kezdett.
- Most ha nem haragszotok, én megyek és keresek valami ehetõt. Csak elõbb gatyát cserélek - tette hozzá, és a szétlõtt ajtó felé indult. Widmore utána szólt.
- A mólónál a csónakban van egy fémláda, tele konzervekkel. Egy darabig kitart. Bár nem is tudom... - mérte végig Hugot kétkedve. Szerencsére a Sziget Õre éppen nem volt sértõdõs kedvében.
- Haver, ezt elõbb is mondhattad volna. Ha tudnád, miket ettem mostanában...
- Gyere Hugo, hozzuk be - intett neki Ben készségesen, fél szemét Widmore-on tartva. - Hagyjuk kicsit pihenni Desmondot.



Miles céltalanul sétált a 42. utcán. Fogalma sem volt, mihez kezdjen, az elmúlt napok teljesen felkavarták az érzéseit. Épp egy elektronikai bolt kirakatát bámulta, amikor köhintést hallott. Õsz hajú nõ állt mögötte.
- Mr. Stourme? Miles Stourme?
- Az attól függ. Ki maga?
- A nevem Eloise. Van pár dolog, amit meg kell beszélnünk. A Szigetrõl van szó.
Miles nyelt egyet.
- Fogalmam sincs, mirõl beszél - mondta óvatosan.
Eloise elmosolyodott.
- Ó, szerintem nagyon is tudja. Talán csak... De elõször is, van itt valaki, aki régóta szeretne magával találkozni.
- Velem? - tátotta el a száját a kínai.
- Helló, Miles - szólt egy hang a háta mögül.
Egy szakállas férfi volt az. Láthatóan idegesen állt ott a kezeit tördelve, majd mielõtt a kínai bármit válaszolhatott volna, meghatottan átölelte.
Miles zavarba esve bontakozott ki a karjaiból. A szakállas megtörölte a fátyolos szemét és rámosolygott.
- A barátod vagyok, Daniel. Daniel Widmore. Emlékszel rám? Segítened kell!



Widmore kinyitotta az imént félbehagyott könyvet és folytatta az olvasást.
- Mondja, hogy a fenébe tud ilyenkor ezzel foglalkozni? - könyökölt fel Desmond hitetlenkedve.
- Szórakoztat. De egy darabig te is itt leszel, Desmond, meg kell erõsödnöd. Szóval, mielõtt megölne az unalom... láttam a csomagodban egy könyvet. Neked is olvasnod kéne.
- Az A közös barátunk Dickenstõl. A legutolsó lesz, amit a kezembe veszek. Mielõtt meghalok.
Widmore hosszan Desmond szemébe nézett. Végül finoman elmosolyodott.
- Hát, te tudod, barátom. Nem akarlak siettetni.
Desmond kíváncsian pillantott az apósára.
- Mit olvas?
Widmore felé fordította a könyv fedelét.
- Itt találtam Benjamin polcán. Egerek és emberek. Eddig valamiért kimaradt...

- Mi történt? - motyogta Jack kicsit még zavarodottan a légnyomástól.
- Majdnem meghaltál - válaszolt a mellette guggoló Locke, miközben Jack vérzõ nyakát vizsgálta. - Charles Widmore meg akart ölni.
- Miért akarna? Téged akar - suttogta Jack bágyadtan, mire Locke elhúzta a száját.
- Már biztonságban vagytok. Idehoztalak titeket a régi táborotokba. Itt maradunk, amíg szükséges.
- Nem értem, miért törõdsz velem.
- Nem kell, hogy megköszönd, Jack - mondta szárazon Locke - de nem nézhettem tétlenül, ahogy eszméletlenül feküdtél, miközben odaátról lõttek rád.
- Ezek szerint... van benned valami jó is.
Locke fürkészve nézett Jack lassan tisztuló szemébe.
- Tehát te rossznak gondolsz engem?
Jack nem felelt.
- Akkor miért jöttél vissza hozzám? - tárta szét a kezét Locke kíváncsian.
- Nem hozzád jöttem vissza - ingatta a fejét Jack.
- Akkor mit keresel itt? A halott apádat? Mondtam már, én voltam. Mit akarsz még?
- Választ.
- Választ? Mégis mire? Itt csak kérdéseket találsz, Jack. A válasz odakint vár ránk! Ki kell jutnunk innen, és ki is fogunk. Együtt! - tette hozzá Locke eltökélten.
- Azt nem engedhetem - próbált Jack erõsnek látszani, de inkább csak szánalmas volt.
- És mégis, hogyan képzeled, hogy megállítasz? - vágott töprengõ arcot Locke. Végül felsóhajtott.
- Akármeddig gyõzködnélek, hiába tenném, igaz? Jacob megmérgezte a szívedet.
- Sosem találkoztam Jacobbal - rázta a fejét Jack fáradtan.
- Ó, dehogynem, Jack. Talán csak nem emlékszel a pillanatra, mert nem tudatosult benned, hogy az az õrült ember éppen akkor változtatta meg az életedet. De jobb, ha tudod, teljesen feleslegesen hozott ide.
- Mirõl beszélsz?
Locke arcán hideg mosoly suhant át.
- Arról, amit nem mersz megkérdezni.
- És mi volna az? - próbált feltápászkodni Jack erõtlenül, de visszahuppant.
- Hogy miért utasítgatja Hugot még mindig Jacob.
Jack szeme megrebbent, de nem szólt semmit.
- Rossz hírem van, Jack. Jacob már nem ad semmilyen utasítást senkinek. Még Hugonak se.
Locke tekintete rideggé vált, acél keményen nézett Jackre.
- Én voltam!
- Nem hiszek neked - intett a kezével Jack. - Jacob akar még tõlem valamit.
- Jacob már semmit nem akar tõled, Jack! - emelte fel a hangját Locke. - Értelmetlen volt az egész élete! Ahogy a halála is! Most pedig halott, és az is marad!
Locke oldalra fordította a fejét és taktikát váltott.
- De hagyjuk ezt - enyhült meg hirtelen az arca. Mintha elgondolkodott volna.
- Jack, megtennél nekem valamit, ha megkérlek?
- Mit akarsz?
Locke finoman elmosolyodott.
- Úgy látom, már jobban vagy. Sayid combja is megsérült. Kicsit arrébb fekszik a parton. Megnéznéd? Nekem most el kell mennem egy rövid idõre. És köszönöm, hogy segítesz - mondta komolyan. - Sokat jelent ez nekem. És ne aggódj. Hamarosan mindennek vége lesz.
Azzal felemelkedett Jack mellõl és sietõsen elindult a sûrû felé.



- Jól vagy?
Desmond felpillantott a kútból és a szíve a torkába ugrott. John Locke hajolt a káva fölé, vizslató szemét az övébe fúrva. Végül aprót biccentett.
- Úgy látom, elkelne itt némi segítség - szólt le, és egy vastag kötelet kezdett Desmond felé ereszteni.
- Kapaszkodj bele, felhúzlak!
Desmond nem értette a helyzetet, de levegõt venni sem mert. Egy perccel késõbb Locke átsegítette a kútkáva szélén.
- Desmond! Elnézésedet kell kérnem a tegnapi viselkedésemért - nézett az ázott skót szemébe komolyan Locke. - Hidd el, én is nagyon sajnálom, de meg kellett bizonyosodnom valamirõl.
- Nem értelek - dadogta Desmond, de a reszketésének nem sok köze volt az iménti hideg vízhez.
- Próbára kellett tennem Sayid hûségét. Azt ígérte, bármit megtesz, amit kérek tõle. Csalódást okozott.
Desmond hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- És ha lelõtt volna? Ha betartja neked az ígéretét? Akkor most elégedett lennél?
Locke szóra nyitotta a száját, majd egy pillanatra mintha elgondolkodott volna.
- De mégsem tette meg, nem igaz? - mondta végül felhúzva a szemöldökét, majd hozzá tette:
- Ha bármivel kárpótolhatlak ezért a kellemetlenségért, örömmel megteszem. Mit tehetek érted?
- Sayidnak is megtartottad volna az ígéretedet?
- Természetesen! - vágta rá Locke. - Én mindig állom a szavam!
Desmond értetlenül bámult a rá meredõ szempárba. Majd lassan megszólalt.
- Tudom, ki vagy. Láttam, mit tettél - mondta, egyesével ejtve ki az utolsó szavakat.
- Hogy mondod? - mutatott Locke csodálkozva a háta mögé. - Úgy érted, a kútból láttad?
- Láttam, mire készülsz! El akartad pusztítani a világot!
Locke összeszorította az ajkait. Csalódottnak tûnt.
- Menj - intett a kezével. - Tûnj el innen!
- Hát hagyod, hogy elmenjek? - kerekedett el Desmond szeme.
- Hagyom, hogy elmenj. Tedd, amit meg kell tenned.
Desmond nagyot nyelt.
- Tudod, mit készülök tenni?
Locke bólintott.
- Igen, tudom. Meg fogsz ölni mindenkit ezen a szigeten.



- El kell mondanom neked valamit - szólt rekedten Sayid, miközben a lábán eligazgatta a friss kötést.
- Hallgatlak - mondta tartózkodón Jack és a tábor egyik megmaradt asztalára ült.
Pár perccel késõbb pedig már úgy érezte magát, mint valami szürreális elõadás után egy kisvárosi Star Trek klubban.
- És biztos vagy ebben? - kérdezte hitetlenkedve. Sayid határozottan bólintott.
- Meg tudjuk csinálni. De sietnünk kell. Van nálad egy toll?
Jack kotorászott kicsit a zsákjában és talált egyet.
- Nem lehetne, hogy...
- Azt verd ki a fejedbõl, Jack! - állította le Sayid könyörtelenül. - Semmit sem tehetsz már ellene. Meg kell történnie!



Nem sokkal késõbb Jack és Sayid egy sûrû levelû cserje mögött lapultak, várva, hogy megtörténjen, aminek meg kell.
És valóban, hamarosan susogás hallatszott a sûrûbõl, közeledõ emberek léptei a magas fûben. Azután a jövevények kiléptek a parti tábor homokjára.
Sawyerék voltak azok. Hát tényleg visszajöttek, futott át Jacken. Némán felsóhajtott a bokor mögött, és egyre nehezebb szívvel nézte a parton puskákkal forgolódó társait.
- Hahó, van itt valaki? - hallatszott Sawyer kiáltása.
Sayid és Jack néma csendben gubbasztottak tovább.
- Honnan tudod olyan biztosan, hogy meg fogja találni? - suttogta aztán Jack.
Sayid elmosolyodott.
- Nyugodj meg. Már megtalálta. Desmond biztos volt benne - válaszolt nagyon halkan.
Jack kicsit feljebb emelte a fejét és óvatosan félrehajtott egy ágat. Reménytelen helyzet volt, de nem tehetett semmit. Egy könnycseppet törölt ki a szemébõl. Azután mind jobban összeszoruló torokkal nézte, amint Sawyer, Locke és a többiek után Juliet is beszállt a vízre tolt kenuba. Mire eltûntek a szeme elõl, tudta, a sors utoljára engedte látni a nõt, akire egyre inkább úgy érezte, talán egész életében várt.



Még jóformán el sem rendezhette a gondolatait, amikor hideg fuvallat mozgatta meg a közeli fák és bokrok leveleit. Locke lépett ki a partra. Jack felkelt a homokból és megvárta, míg odaér.
- Elkéstél.
- Hogy mondod? - nézett rá értetlenül Locke.
- Már elmentek. Három perccel maradtál csak le arról, hogy kezet rázhass az élõ John Locke-kal.
Locke feje megnyúlt, és a vízhez szaladt, de addigra csupán apró fekete pont látszott a távolban. A parton lévõ másik kenura pillantott, azután indulatosan megrázta a fejét.
Végül lebiggyesztett szájjal visszasétált Jackhez. Láthatóan erõsen gondolkodott.
- Észre vettek titeket? - kérdezte végül óvatosan. - Beszéltetek velük?
- Nem lett volna értelme - hajtotta le a fejét Jack. - El kell végezniük, amiért idejöttek.
- Jól döntöttél Jack, büszke vagyok rád - bólintott Locke megnyugodva, de látszott rajta, hogy nyomasztja valami.
- Mondd, hogyhogy nem vettek észre titeket? - kérdezte furcsa hangsúllyal.
- Elõre elbújtunk Sayiddal abba a bokorba.
Locke gyanakvóan nézett Jackre, azután a mondott bokor felé fordult.
- Mibõl gondoltátok, hogy el kell bújnotok? Jack! Honnan tudtátok, hogy a barátaitok épp most jönnek ide? - faggatózott bizonytalanul a fák felé intve.
- Sayid elmesélte, amíg elvoltál, hogy ez fog történni. Õ pedig Desmondtól hallotta... Akit egy kútba löktél... - nézett kihívóan.
Locke bosszúsan felemelte a mutatóujját és Jack felé bökött vele.
- Sayidnak elment az esze, azt sem tudja már, mit beszél! Az egy véletlen baleset volt, Jack! Desmond megcsúszott. Sayidot odaküldtem, hogy kihúzza, de végül nekem kellett visszamennem. Épp az imént segítettem neki kimászni - magyarázta bólogatva.
Jack arcán mosolyféle jelent meg, hitetlenkedve rázta a fejét.
- Biztosan így volt, ha mondod.
- Hol van Sayid? - fordult körbe Locke.
- Az elõbb ment el. Azt mondta, valami dolga van. De lehet, hogy akkor sem tudta már, mit beszél - tette hozzá Jack epésen, mire Locke erõsen töprengõ arcot vágott. Azután biccentett egyet és összeütötte a tenyerét.
- Jól van Jack. Nos, azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor döntened kell.
Felemelte a kezeit.
- Hidd el, bárhogyan választasz, én elfogadom - mondta komoly arccal.
- Azt hiszem, döntöttem - keményedett meg Jack tekintete és mindenre elszántan bólogatni kezdett. - Semmit nem tehetsz már ellene!
- Mégis, mi az ördögrõl beszélsz? - tárta szét a kezét Locke tanácstalanul.
- Arról, hogy - szemével a már alig látszó csónak után intett - az elõbb az a csónak még a másik mellett volt, ott a parton. Desmond elmondta Sayidnak mit kell vele tennem.
- És mit tettél vele, Jack?! - bámult az arcába Locke értetlenül. - Talán kilyukasztottad?
- Nem - rázta meg a fejét Jack. - Üzenetet hagytam benne Daniel Faradaynek!



Zoe megtörölgette a szemüvegét és idegesen nézett végig a kerítés elõtt térdelõ foglyokon. Azután közelebb lépett és térdével erõsen állon rúgta Sawyert.
- Így is nagy szarban vannak! A maga helyében nem hõsködnék! - nyúlt az oldalára zuhanó férfi háta mögé, és egy az inge alá rejtett revolvert húzott elõ. Meglengette Sawyer vérzõ arca elõtt és zsebre vágta.
- Pedig már épp a lovasrohamra készültem vele - morogta Sawyer undorral és a homokra köpött.
- Rendben, álljanak fel! - kiáltotta Zoe. - Aki hangosan vesz levegõt, meghal! Világos? Indulás arra! - mutatott egy a partról a sûrûbe vezetõ ösvényre a geológusnõ.
- Mozgás!
Az õrök sorfala között elindult a zilált fogolycsapat.
- Williams, ti maradtok õrködni! - rendelkezett Zoe, majd a rádióba szólt.
- Kapcsold vissza a kerítést! Elindulunk!



Jó fél óra múlva a szökevények már a kis sziget túloldalán lévõ móló mellett, a változatosság kedvéért a fûben térdeltek egymás mellett, szemben velük géppisztolyos alakok álltak. A móló végén szürke tengeralattjáró ringott a nyugodt vízen, Sawyer a szemével mutatta Kate-nek, mi volna a terve vele. A lány körbe pillantott és nagyon lassan megcsóválta a fejét, jelezve, nem ez a legalkalmasabb perc a szökésre.
És alighanem igaza is volt, a következõ pillanatban ugyanis megszólalt Zoe kézi rádiója.
- Bázis! Itt Felderítõ 2! Vétel!
Zoe hátrébb lépett a foglyoktól és válaszolt a hívásra.
- Mondhatod, Felderítõ 2! Mit találtatok?
- A bójákat kiraktuk, de vissza kellett fordulnunk a célállomás elõtt! Van egy sebesültünk! - hallatszott kissé recsegõsen. Zoe félre fordult a rádióval, és lehalkította a hangját.
- Mi történt? Mennyire súlyos? Vétel!
- Lõtt seb, erõsen vérzik! Az elõbb megtámadtunk egy csónakot, amiben az ellenség evezett. Ford ült benne és még páran. AZ is velük volt!
Zoe megpördült, és Sawyerre meredt. Látszott, erõsen gondolkodik.
- Felderítõ 2, biztosak vagytok ebben? - szólt végül a készülékbe, le nem véve a szemét Sawyerrõl.
- Megerõsítve! Aztán a csónakjuk hirtelen eltûnt elõlünk! Vetted, Bázis? Egyszerûen eltûnt! Várjuk a további parancsot! Vétel!
- Gyertek vissza! Vége! - mondta Zoe és nagyot fújtatva zsebre vágta a rádiót. - Fizetésemelést akarok - motyogta maga elé.
A fedélzeti zsilipajtó kereke nem sokkal ezután megcsikordult, majd lassan felnyílt. Charles Widmore mászott fel a búvárhajó nyílásán át a fedélzetre szürke pulóverben, és végigtrappolva a móló feljáróján a foglyokhoz sietett. Fejét csóválva nézett körbe rajtuk, majd Sawyerhez fordult.
- Miért nem tudott még egyetlen napig a fenekén ülni?! - mondta bosszúsan, majd a felrepedt szájára mutatott. - Megsérült?
- Ugyan, Charles! Elharaptam röhögés közben, amikor a smasszerje valami hülye viccet mesélt magáról - dörmögte. - Mi van a megállapodásunkkal?
- Azt elcseszte a felelõtlen akciójával! - mondta megvetõen Widmore, azután Sunra nézett és elfintorodott.
- Nem gondoltam, hogy itt látom viszont, Mrs. Kwon. De örülök, hogy végül megtalálta a férjét.
Félre döntötte a fejét.
- Láttam magukat Benjamin Linusszal odaát a parton. Ezek szerint már nem akarja a halálát.
Sun nem válaszolt. Widmore Kate felé fordult.
- Maga sem sokat változott, amióta utoljára találkoztunk. Mikor is volt? Úgy harminc éve? Hogy szalad az idõ! - mosolyodott el szórakozottan, azután Claire-re nézett.
- Helló, Ms. Littleton! A fia bizonyára nem örülne, ha így látná.
Claire megpróbált felállni, de egy katona durván visszalökte.
- Hagyja békén Aaront! - vicsorgott Widmore-ra fenyegetõ tekintettel.
- Semmi baja a fiának, higgadjon le! - tette karba a kezét Widmore. - Egyelõre...
Kate mocorogni kezdett, és kezével megmasszírozta a lábait, nem törõdve a felé lendülõ géppisztolycsövekkel.
- Mi az ördögöt csinálsz, Kate? - sziszegett rá Sawyer. - Muszáj pont most kinyíratnod minket?
- Nem állhatnánk fel egy kis idõre? Kérem! - nézett fel Kate elcsigázottan.
- Erre a kis idõre? - felelt Widmore cinikusan. - Ne aggódjon, hamarosan kinyújtóztathatja a lábait.
Ajtó csapódott és egy szakállas férfi szaladt a közelben álló kõépületbõl Widmore-ékhoz.
- Készen állunk, uram, a generátor teljes terhelésen van. Bárhol van, ezt meg fogja érezni!
Widmore visszabiccentett.
- Rendben, kezdjék el a feltöltést. Mindjárt jövünk.
A szakállas visszaszaladt az épülethez, Zoe ezalatt félrevonta a fõnökét és a foglyokra mutatott.
- Charles, talán meg kéne gondolnod. Kapóra jöhetnek, ha alkura kerül a sor. Éppen az imént támadta meg az a valami az egyik csónakunkat. Még humorérzéke is volt. Wellington azt mondta, Sawyert is ott látta a csónakjában, aztán egy pillanat múlva köddé váltak és...
- Hallottam a beszélgetéseteket odalent - állította le Widmore, majd a vérzõ száját törölgetõ Sawyerre pillantott és folytatta. Egy cseppet sem zavarta, hogy mások is hallják, amit mond.
- Nézz rájuk! Már megfertõzte mindet. Most pedig szórakozik velünk.
- Akkor legalább a koreaiakat! Még szükségem van a...
Widmore az órájára nézett. - Sajnálom, Zoe, nagyon kevés idõnk maradt. Tegyék a dolgukat! - fordult a katonákhoz. - De ha kérhetném, ne itt... - tette hozzá, és elindult az épület felé.
- Értettem uram - biccentett a Zoe mellett álló õr és a foglyokra emelte a fegyverét.
- Felállni! Mozgás!
Kate lehunyta a szemeit és hangosan kántálni kezdett.
- 125,9712 Hz eltolás, 136,048896 harmonikus B függvény!
Widmore visszafordult és intett a fegyvereseknek, hogy várjanak.
- Mit hadovál itt össze?
- 125,9712 Hz eltolás, 136,048896 harmonikus B függvény! - ismételte meg Kate, de Widmore még mindig nem értette.
- Azt hitte, ezek a számok fogják megmenteni az életét? - tette csípõre a kezét, majd legyintett. - Vigyék õket!
Kate elgyötört arccal lépett egyet elõre.
- Daniel Faraday azt mondta, maga érteni fogja!
Widmore újra intett a kezével az õröknek.
- Õ tanította ezt magának? Akkor tévedett. Ahogy annyi minden másban is - tette hozzá halkan.
Zoe, aki egy ideje hallgatott, hirtelen felkapta a fejét.
- Charles, ezek a számok hasonlítanak az oxfordi kísérlet dilatációs beállításaira. Nem lehet, hogy Daniel valahogyan megtalálta a helyes értékeket? Szerintem üzenned kéne Abigailnek, hátha...
Widmore megrázta a fejét.
- Ne feledd, Zoe, hogy honnan jöttek! Egyetlen szavukat se hidd el, hiába sorolják fel a Dow Jones holnapi tõzsdeindexeit vagy akár az összes szentek neveit!
Kate nagy levegõt vett és könyörögve nézett Widmore-ra.
- A Theresa Spencer név mond magának valamit?
Widmore döbbenten nézett Kate-re. A lány állta a tekintetét.
- Hogy mondta?
- Daniel azt mondta, õt kell megkérdeznie. Theresában találja meg a válaszokat arról a valamirõl, ami odaát van!



- Desmond, te vagy az? - nézett ki óvatosan a fa mögül Sayid, és megszorította a pisztolyát.
A tisztás túlsó oldalán a skót tántorgott ki a fák közül, alig állt a lábán a fáradtságtól. Sayid odaszaladt hozzá, és még épp idõben kapta el a karját.
- Hé! Térj magadhoz! - rázogatta Desmond gallérját, amíg az valamennyire összeszedte magát. Óvatosan megitatta a kulacsából. Hirtelen Desmond teljesen felébredt, és aggódva nézett az irakira.
- Rendbe jöttél, testvér? - kérdezte, az arcát fürkészve.
- Egy idõre, azt hiszem - mondta Sayid barátságosan. - Nagyon köszönöm neked! Elhoztad, amit kértem?
- El - bólintott a skót. - Az Állomás gödrének alján találod. De figyelmeztetlek, nem mehetsz a közelébe. Nagyon veszélyes lenne!
- Értem. Tudsz még valamit, ami fontos lehet?
- Igen, de nem teljesen értek mindent. Most egyelõre várnunk kell. Pontosan azt tettétek, amit mondtam neked?
Sayid bólintott.
- Jack pontosan leírt neki mindent. A harmadik pad alá rejtettük a csónakban, ahogy kérted. De áruld el végre, miért pont IJ104328?
Desmond megvonta a vállát.
- Honnan tudjam? Ezt láttam! Daniel Faraday ezt a jelet használta. Valami baj van vele?
Sayid nagy levegõt vett.
- Amikor beköltöztünk a bunkeredbe, találtam ott egy részletes térképet a szigetrõl. Négy hely volt rajta bejelölve. Hármat jól be tudtam azonosítani, de semmit nem találtam egyik helyen sem. A negyedik hely valahol a hegyen van.
A skót nem értette.
- A bejelölt pontok mellett ugyanez a kódszám állt - folytatta Sayid. - IJ104328.
- Nagyon jó a memóriád, testvér! De mit akarsz ezzel?
- Az elsõ öbölháború végén amerikai fogságba estem. A parancsnokuknak ez volt a szolgálati jele. Inmannek hívták. Neki köszönhetem az életemet.
A név hallatán Desmond arca megrándult, de az iraki nem vette észre.
- Szóval, ezek után igazán kíváncsi lennék, mit keres ez a jel itt, a Szigeten! És hogy mi lehet elásva odafent - mutatott a távolban magasodó hegyre.
A skót a vállára tette a kezét.
- Talán egyszer megtudod, testvér. Azt hiszem, ennél többet nem tehetünk. Most már mindannyian Isten kezében vagyunk.
- Szerintem inkább a tiédben - mondta Sayid halkan.



- Mire volt ez jó? - nézett Locke elképedve Jackre. - És miért mondtad mindezt el nekem?
- Mert már nem számít, hogy tudod-e. Nem akadályozhatod meg Faraday-t abban, amit tenni fog! Ami történt, az megtörtént! Harminc évvel ezelõtt!
- Látom, nagyon bízol benne - mondta Locke hidegen. - Valaha én is ugyanígy bíztam valakiben - nézett el Jack feje fölött a távolba. Azután újra Jack szemébe nézett szigorúan. - De tévedsz! Mind tévedtek! - mutatott körbe a hangját felemelve, mintha csak ott állnának Jack társai is. - Ha Sayid elõkerül, lesz hozzá egy-két szavam...
Jack nem tudott erre mit felelni.
- De addig is... - folytatta Locke, miközben kibújt a hátizsákjából és a homokra tette -, sajnálom Jack... de nem hagytál nekem más választást. És hidd el, nincs ebben semmi személyes!
Locke arcán szomorúság tükrözõdött.
- Kérlek, vedd most le a zsákodat.
Jack nem értette, de engedelmeskedett, Locke kinyújtott kezébe adta a hátizsákját. Egy pillanatra összeért a kézfejük, Jack jéghidegnek érezte a másikét. Locke a sajátja mellé ejtette a zsákot, és csípõre tett kézzel megállt Jackkel szemben.
- Mi az? Talán verekedni akarsz? - nevetett fel Jack erõltetetten. Tudta, a helyzete kilátástalan, de túl volt már azon a ponton, ahol az ember az életét félti.
- Nem Jack, nem fogunk megverekedni. Mutatnom kell neked valamit!
A következõ pillanatban John Locke halk pukkanással eltûnt. Jacknek még meglepõdni se maradt ideje, a teste egy másodperccel késõbb hangtalanul összecsuklott a part homokján.



- Szedd a lábad, Miles! - szólt hátra lihegve Ben, aki Alperttel egy hosszúkás tárgyat cipelt keresztül a dzsungelen. A ponyvába csavart fémeszközbõl átlátszó mûanyag csövek és csatlakozók álltak ki.
- Soká érünk még oda ahhoz a lifthez? - nyögte mögöttük Miles, egy alaposan megrakott málhazsák alatt rogyadozva.
- Amilyen tempóban cammogsz, Richard hamarabb megöregszik! - biztatta Ben.
Abban a pillanatban megremegett a föld és ütemesen morgó hang hallatszott mindenfelõl.
Alpert nagyot nyekkenve letette a csomag hátulját, Bent majdnem hanyatt rántva.
- Elkezdõdött! - nézett Richard a távoli hegy felé elszörnyedve. Megcsókolta a nyakába akasztott aranymedált, és lehunyta a szemét.



Jack csodálkozva bámult az eltûnõ Locke irányába, azután hirtelen mintha a sokszorosára nõtt volna a súlya. Tenni próbált egy apró lépést elõre, de nem bírt megmozdulni. A vakító fehérségtõl, ami körülvette, semmit sem látott.
- Hol vagyok? - kérdezte félelem nélkül, tudta, az semmit nem számítana ezen a helyen. Akárhol is volt, emlékeztette õt valamire, de nem ugrott be neki, mi az. Fázni kezdett, ám bármilyen furcsa, ez megnyugvással töltötte el.
Ekkor John Locke hangja szólalt meg valahol mögötte. Olyan volt, mintha egyszerre mindenhonnan zengett volna a válasza.
- Sajnálom Jack! De most itt kell maradnod!

LOST




A folytatásból:

- Uram, a Cervantes bejelentkezett - fordult Widmore-hoz az egyik fejhallgatós operátor. - Innen 27 mérföldre horgonyoztak le.
- Be tudtak mérni minket?
- A kapitány szerint jól láthatók az iránybójáink. 143 fok felõl lépnek majd be, a fõ szigettõl kellõen távol maradva.
Widmore összedörzsölte a tenyerét.
- Remek. A szállítmány?
- Sértetlen, uram. A helikopter áthozza, amint a generátorral leálltunk.
- Ha ideért, azonnal hozzák elém - rendelkezett Widmore.
- Megkezdhetik az Orchidea kisütését - intett a távvezérlõ konzolnál ülõ szakállas mérnöknek, majd Zoehoz fordult.
- Ha már az elõbb alkuról beszéltél, hamarosan végre a kezünkben lesz a megfelelõ ütõkártya.
Zoe megigazította a szemüvegét.
- Nem tudlak követni, Charles. Mire gondolsz?
- Arra, amit AZ odaát a legjobban szeretne megkaparintani.


- Beindították a Casimir-t! - kiáltotta Ben elhûlve.
Az ég a dübörgõ hang ütemében lilás árnyalatba váltva lüktetett.
- Lehetetlen! - nézett rémülten Richard az Orchidea állomás irányába. - Az egy harminc éves berendezés! Rajtunk kívül senki nem ért már hozzá!
Ben Alperthez fordult. Cseppet sem látszott boldognak.
- Egyvalakirõl megfeledkeztél, Richard! A tékozló fiú alighanem visszatért!
- Charles? Az lehetetlen! - ismételte magát Alpert döbbenten.
Mindhárman a fejükhöz kaptak. A lárma már elviselhetetlen volt és szünet nélkül remegett alattuk a föld.
- Mi az ördög ez? - ordított Miles. A földre zuhant málhazsákból gránátok és néhány doboz C4 borult az ösvényre.
- A DHARMA egyik õrült játékszere volt, ami a Sziget alatti energiával rezonanciába tud lépni - kiabálta túl Ben a mind hangosabb morgást.
- És az mégis mire jó?
- Ha arra vagy kíváncsi, mi a fészkes fenéért rázza valaki a szigetet a szörny alatt, fogalmam sincs! Tõle kell megkérdezned!


- Desmond! Desmond! - ütögette tovább Sayid a skót arcát. A talaj remegése abbamaradt és Desmond hirtelen magához tért. Halálra váltan bámult az irakira.
- Azt hiszem, baj van, testvér - nyögte. - Hatalmas baj!
- Nyugodj meg, Desmond, már nincs baj. Csupán elájultál, amikor a rengés elkezdõdött.
- Jack John Locke-kal van!
- Tudom, hogy vele van - biccentett az iraki. - Vagyis azzal, ami úgy néz ki mint Locke. De hiszen te is tudod!
- Nem érted! - rázta a fejét a skót döbbenten. - Johnnal van! John Locke-kal!


- Nem tudtad volna elõbb bedobni az aduászt, Pulykatojás? - mérgelõdött Sawyer. - Majdnem kivégeztek bennünket! Semmi kedvem a kinti hullahalom tetején rohadni!
Nagyot ütött a helyiséget kettéválasztó vastag üvegfalra, a félhomályos terem vízhatlan falai beleremegtek. Jin, Sun, Claire és Hugo csendben gubbasztottak a hideg acélfalnak dõlve.
- Még ne örülj - mondta Kate idegesen, és az üvegfal túloldalán álló fegyveres õrökre pillantott. - Daniel azt mondta, csak akkor áruljam el Theresa beállításait, ha már mindannyian biztonságban vagyunk.
- Mi az ördögöt jelent ez? - vakarta meg a fejét Sawyer rosszat sejtve.
- Azt, hogy az egyik kupac szarból egy másikba léptek - szólt egy hang, majd a helyiség sötét végébõl összekötözött kezû idõs nõ sétált oda hozzájuk. Kate felsikkantott.
- Maga?!
- És ezt pontosan hogyan is kellene értenünk? - méricskélte az idegent érdeklõdve Sawyer. Valahonnan neki is ismerõsnek tûnt az õsz hajú öregasszony tekintete.
- A fiam naplója alapján nagyon valószínû, hogy ha Theresát sikerülne összehangolni a Szigettel - nagyot sóhajtott -, könyörögni fognak azért a kivégzésért!


Nem tudta Jack, mióta állt már mozdulatlanul. A vakító fehérség miatt a szemeit összezárva kellett tartania. Fázott.
- Helló, ismét!
Jack összerezzent. Egy pillanatra résnyire nyitotta a szemét. John Locke ült elõtte, véresen egy tolókocsiban és rámosolygott.
- Álmodom - motyogta Jack maga elé. - Tudom, csak a képzeletemben élsz. De... akkor is... hidd el, John, õszintén sajnálom, hogy nem hittem benned. Tudod... a búcsúleveledben...
- Örülök, hogy maga fog megmûteni, Jack. Mondja, megtalálták már az apját?
Jack értetlenül lesett maga elé. De Locke addigra eltûnt a kerekes székkel együtt. Azután mintha a messze távolból a saját hangját hallotta volna.
- Készen állnak?
- Mondja a varázsszót!
- Szikét!

Este van, az Oceanic légitársaság Los Angeles-i vámszabad-területét látjuk, oldalt a gazdátlan csomagokkal. Lágy vonószene szól, a kamera lassan végigpásztáz a homályos csarnokon, és ráközelít egy hosszúkás ládára, annak is a címkéjére, amin ez áll:
"Tulajdonos: Jack Shephard, LA815-L11664
Tartalom: holttest
Mennyiség: 1"

A kamera továbbhalad, ki a raktárból - az éppen távozó alkalmazottakat mutatja: a reptér elõtti parkoló felé sétálnak viccelõdve, kocsiba ülnek, és elhajtanak. A parkoló melletti droszton egyetlen taxi áll, az unott képû sofõr újságot olvas, õt látjuk.
Nyílik a hátsó ajtó, öltönyös utas ül be, a sofõr lerakja az újságot.
- A központba legyen szíves.
- Ha siet, elõre szólok, a gyorsforgalmin hármas baleset van, és csak az ördög tudja, mennyi idõ még a helyszínelés.
Az addig árnyékban ülõ utas elõre hajol, szikár arca végre láthatóvá válik.
Christian az.
- Ne aggódjon az idõ miatt, barátom. Ráérek.

A vonósok hangja egyre emelkedik, szinte már sikít, majd megszólal a dob:
TAM... TAM... TAM... TAM... TAM-TAM-TAM-TAM-TAM... DUMMM.

LOST

Elõzmények a Lostban

- Mondok neked valamit, Hugo, és azt szeretném, ha elhinnéd, amit mondok. Nem vagy õrült.
- Ki vagy te, haver?
- Az Ajira 316-os járata az LAX-rõl indul 24 óra múlva. Csak annyit kell tenned, hogy felszállsz a gépre. Te döntesz, Hugo. Nem kell semmi olyat tenned, amit nem akarsz.
- Várj! Itt hagytad a gitárodat.
- Nem az én gitárom.


- Ne aggódj, haver! Minden rendben lesz, ha Jack megváltoztatja a jövõt... vagy a múltat. Valamelyiket.
- Szerintem a haverotok nem éli túl.
- Túl fogja élni.
- Mindent elõkészítettem, Jack. Légy nagyon óvatos! Ütésre robban. Faraday naplója szerint minél közelebb kell juttatnod a bombát az elektromágnesesség forrásához.
- Sayid, sikerülni fog. És megmenekülsz.
- Semmi sem menthet meg.


- Melyikõtök Ricardus?
- Valójában Richard.
- "Mi fekszik a szobor árnyékában?"
- "Õ, aki megment minket."
- Richard, Ilana vagyok. Mutatnom kell valamit. Nyissátok ki!
- ... Hol találtátok?
- A repülõ csomagterében... egy koporsóban.
- Nem értem. Ha ez itt Locke... akkor ki ment be?


- Sawyer, gyere onnan! Gyere onnan! Mennünk kell!
- Le fog szakadni! Le fog. El kell engedned. Mennünk kell. Akármikor leszakadhat!
- Ne!
- Jack! Jack, segíts elvinni!

- Gyerünk! ... Gyerünk! ... Gyerünk! ... GYERÜNK, TE ROHADÉK!


Biztos volt, hogy a füstfelhõ végez a vászoningessel. A cserzett bõrû férfi kétségbeesetten kapálózott, ahogy felemelkedett a fûrõl, szemében rettegés és iszonyat ült. Minden erejét megfeszítve próbált szabadulni, közben egyfolytában sikoltozott, de a valószerûtlenül tekergõ fekete borzalom egyre szorosabban fonódott a dereka köré. Csontok reccsentek, a férfi orrából és szájából sötét vér buggyant ki. Végül rándult egy utolsót és csendben megadta magát a sorsának.
Az élettelen testtel a füstdémon könnyedén a magasba lendült, majd a két dermedten álló fiatal melletti bokorra hajította. A fiú húsz körüli, a lány valamivel fiatalabb lehetett, megigézve nézték, ahogy a hullámzó feketeség közelebb úszott, és mint valami elromlott kereplõ, csörögve-ciripelve keringeni kezdett körülöttük. Fojtogató árnyék borult rájuk. Azután a felhõ felvillant. A fiú védelmezõn átkarolta a lányt, torkában dobogó szíve ellenére igyekezett bátornak tûnni.
A kavargó jelenés abbahagyta a vizsgálódást és kattogó hang kíséretében a fejük fölé emelkedett.
- Most! - kiáltotta a fiú, és elkapta a lány kezét. Rohanni kezdtek a közelben álló pálmák felé, keresztül vágva a napfényes ligeten. A kígyózó rémség surrogva repült a nyomukban, útját földbõl kirobbanó fák jelezték. Egyre közelebb került a menekülõkhöz. A fiatalok a liget mögött húzódó itatót megkerülve átugrottak egy alacsony kõfalon, amit kusza hieroglifák borítottak.
- Erre! Gyorsan! - lihegte a fiú, miközben szeme egyre a megfelelõ rejtekhely után kutatott. Egy távolabb fekvõ sziklatömb alkalmasnak tûnt a célra, gyorsan mögé bújtak. Ezalatt a kígyózó felhõ átrepült a kõkerítés felett és egyenesen a szikla fölé magasodott. A fiú tudta, hogy pillanatokon belül lecsap rájuk. Földre rántotta a lányt és várta az elkerülhetetlent.
Csikorgó hang hallatszott, azután a gomolygó feketeségbõl szikraesõ kezdett hullani, végül az egész lángra lobbant. Jéghideg szél söpört át a reszketõ pár felett, azután az égõ füstfelhõ sisteregve távolabb libegett, majd eltûnt a földben.
- Alaposan felbosszantottátok.
Összerezzenve néztek fel az elõttük álló borostás, szõke férfira.
- Nem vettük észre, hogy itt vagy - lélegzett fel a fiú és felsegítette a társát.
A férfi a vállukra tette a kezét.
- Ha a bajt keresitek, elõbb-utóbb meg is találjátok.
- Te engedted ide õket? Láttuk a bárkájukat pár napja felhajózni. Kincsvadászok voltak, akik be akartak törni a Templomba! Persze, amikor meglátták, mi várja õket, elmenekültek innen. A vezetõjük viszont ostoba ember volt. Ammut megölte.
- Nem kedveli ezt a nevet. Ahogy az idegeneket sem - mondta a férfi szomorkásan, azután elindult elõttük a fák fölé magasodó szobor felé.
- Akkor miért hozol ide ilyen barbárokat?
A szõke hunyorogva nézett a ragyogó délutáni napkorongra, azután a lányra.
- Nem mind látják az utat, akkor sem, ha épp rajta állnak. Néha meg kell nekik mutatni, merre induljanak.
- Gondolod, hogy megváltoznak? - kételkedett a lány.
- Djoser tart az idegenektõl - tette hozzá a társa.
Megérkeztek a szoborhoz.
- Meg kell tanulniuk együtt élni, és ti segíteni fogjátok õket. - mondta a férfi, és egy-egy gyümölcsöt nyújtott feléjük.
- Most menjetek - intett barátságosan. - Hazaértek, mielõtt sötétedni kezd.
Azzal otthagyta õket, és az árnyékban álló hûvös kõtalapzat mellé szórt pálmalevelekre ült, majd beleharapott egy érett gránátalmába.
A fiú felpillantott a monumentális szoborra. Tawaret Anya, kezeiben az Élet õsi kulcsaival büszkén nézett a távolba.
- Indulnunk kell - nyújtotta a kezét. A lány kelletlenül odaadta az övét.
- Rossz érzésem van. Djoser egyre jobban vágyik az öröklétre.
- Akárcsak én - mosolygott rá a fiú, de a társa komoly maradt.
- Mi elõlegbe kaptuk ezt az ajándékot. Nagyon soká lesz, mire ki is érdemeljük.
Az égbe nyúló kõisten vízilovat formázó feje mintha egyetértõen bólogatott volna.
Elhagyták az utolsó pálmafákat. A fiú eloldozta a tevéket, majd sóhajtva végignézett az elõttük elterülõ végeérhetetlen sivatagon. Felsegítette a lányt az állat hátára és a távolban csillogó folyó szalagját követve nekivágtak a homokdûnék közt kanyargó útnak Szakkara felé.



L O S T



- Hát itt vagy! - lépett ki az erdõbõl Sawyer megkönnyebbülten. Égõ faágat szorongatott, azzal intett a tisztás közepén ácsorgó Hugo felé. Aztán elkomorodott. - Hol van Sayid?
- Nem tudom - felelt zavartan Hugo. - Amikor a lövöldözés elkezdõdött, Jinnel együtt utánatok küldött...
- Jin már elõkerült, semmi baja.
- Aztán megremegett a föld, és én elestem. Azt hiszem, el is ájulhattam, mert mindenféle hülyeséget álmodtam össze. Késõbb próbáltam visszatalálni Sayidhoz, de nem sikerült.
- Maradtál volna vele ott a feneke... - kezdett bele Sawyer a letolásba, de elharapta a szót.
- Akkor kivel diskuráltál itt a sötétben? - lépett közelebb a fáklyát forgatva, de rajtuk kívül senkit nem látott. Hugo elpirult.
- Ööö, hát senkivel, haver. Izé, tudod, magamban szoktam beszélni... Néha. - tette hozzá bizonytalanul.
Sawyer fürkészve nézett Hugo lesütött szemére, majd a kezére.
- Mondd, mi a fenének szorongatod egyfolytában azt a gitártokot? Fellépésed lesz a Willage People-lel?
- Vigyáznom kell rá. És amúgy sem...
- Nincs itt kinek gitározni, Clapton, Woodstock elszállt a bombával. És a DHARMA is. Úgy tûnik, visszatértünk 2007-be. De még mindig ezen az istenverte szigeten vagyunk!
Mérgesen egy fûcsomóba rúgott.
- Juliet meghalt - szakadt ki belõle minden átmenet nélkül. Hugo döbbenten állt egy pillanatig, majd lassan letette a gitártokot és széles mozdulattal átölelte a társát.
- Haver, nagyon sajnálom - motyogta. - Ki lõtte le?
- Majd késõbb - sóhajtott nagyot Sawyer -, most tûnjünk el innen. Jackék a Hattyú kráterénél várnak. Meg kell keresnünk Sayidot. Aztán pedig Richard Alpertet.
- Kit?
Sawyer a zsebébõl kidudorodó revolverre csapott.
- Ajánlom, hogy legyen nála a repülõjegyünk LA-be, mert ez a bombás baromság rohadtul nem jött be.




Alpert és Ilana összeszorult torokkal nézték, amint Bram és Lapidus kihúzzák a tûzbõl az összeégett testet. Nehéz, csípõs szag terjengett a levegõben. Ben a fal mellett ült, reszketve vette a levegõt. Fel sem nézett, ahogy Richard kivette kezébõl a vértõl ragacsos kést és megrendült arccal eléguggolt.
- Mit tettél, Benjamin!? - kérdezte elszörnyedve. Ben nem felelt, merev tekintettel nézett maga elé. Végül lassan Richardra emelte a szemét.
- Megtettem a sziget akaratát - suttogta rekedten.
- Miért mondod ezt? Hogyan kívánhatná Jacob halálát?
Ben nem felelt. Alpert eltûnõdve nézte az egykori vezetõt, azután körbefordult a homályos helyiségben.
- Hová lett?
- Épp elõttetek ment ki.
- Senki nem lépett ki innen - rázta meg a fejét értetlenül Alpert, mire a másik vállat vont.
- Nem számít. Azt mondta, mostantól minden megváltozik.
- Már megváltozott! Magunkra maradtunk, mert te így döntöttél!
Ben feltápászkodott a kõpadlóról és Jacob füstölgõ testéhez sétált.
- Választhattam volna? Mégis mi közül, Richard? Engedelmeskednem kellett, mert a halott lányom is arra kért!
Ilana könnyes szemmel fordult felé.
- Ez a magyarázatod arra, hogy megölted?
Ben állta a tekintetét, de válasz nélkül hagyta a kérdést.
- Mondd el nagyon pontosan, mi történt itt.
Ben összeráncolta a homlokát, majd mivel Alpert nem szólt semmit, a lány elé lépett.
- Már megbocsáss, én egész életemet ezen a helyen töltöttem, és mindent megtettem a védelméért. Te még alig két napja vagy csak a szigeten! Miért gondolod, hogy odasétálsz egy lerombolt szoborhoz akár egy turista, és máris parancsolgatni kezdhetsz?
Ilana egészen közel hajolt Ben arcához.
- Caesar jól látta, ki vagy...
- El kell õt vinnünk innen! - jelentette ki Alpert. - Nem biztonságos itt... És már máshol sem - tette hozzá, azután hátra fordult.
- Felelni fogsz ezért.
Ben lassan összeszedte magát, már visszavágni is volt ereje.
- Mielõtt mindezt kizárólag az én nyakamba varrnád, Richard, hadd emlékeztesselek, nem én tettem meg John Locke-ot vezetõvé. Végig próbáltalak lebeszélni róla. Jacobhoz sem én vezettem el õt!
Alpert nem válaszolt, Ilanára nézett.
- Mihez kezdünk most?
- Még nem tudom, Richard. De van egy jelöltünk.
- Ti... Ti is ismeritek egymást? - kerekedett el Ben szeme. A másik kettõ nem válaszolt.
Bram lépett oda hozzájuk.
- Átvihetnénk a testét az Orchidea állomásra. Talán a bojlerben megpróbálhatnánk...
Alpert a fejét csóválva Benre mutatott.
- Tönkretette a berendezést, mielõtt elhagyta a szigetet.
- És ha a Templomban...
Ilana egy oszlopnak dõlt.
- Semmit sem tehetünk érte. Azért keresett meg, hogy a segítségemet kérje. Tudta, mi vár rá - hajtotta le a fejét. - De azt nem árulta el, mit kell tennünk most.
Ben kihasználva az alkalmat, újra mentegetõzni kezdett.
- Még csak nem is védekezett! Õ választotta ezt a sorsot!
- Mit tudhatsz te a sorsról?! - villant rá Ilana szeme, azzal faképnél hagyta és a sarokban álló vastag tölgyfaasztalhoz lépett. Ben tanácstalanul pillantott Alpertre.
- Jacob azt mondta: jönnek. Ez volt az utolsó szava.
- Kik jönnek?
- Nem mindegy most már? - húzta fel a vállát Ben egykedvûen.
Ilana egy neveket tartalmazó papírlapot emelt fel az asztalról és Richardhoz vitte.
- Talán rájuk gondolt. Ismered õket?
Alpert átfutotta a neveket és gondterhelten bólintott.
- Õk voltak azok, akik meg akarták változtatni a jövõjüket, ezért harminc évvel ezelõtt felrobbantottak egy hidrogénbombát a sziget túloldalán.
Ilana döbbenten hallgatta.
- Ez az utolsó név... - ráncolta a homlokát csodálkozva Richard, azután a papírlapot összehajtotta és a zsebébe tette. Ilana Bram felé fordult.
- Tedd a dolgod. Ebbõl semmi nem maradhat meg. Nem teheti rá a kezét.
A férfi bólintott, majd az oldaltáskájából benzines üveget húzott elõ. Ilanáék kifelé indultak.
- Nézzétek! - kiáltott utánuk Bram a szövõszékre mutatva, mire mind köré sereglettek.
A megkezdett szõttes tetején, akár a falra helyezett másikon, Atum Nap-szimbóluma látszott. Lejjebb Anubisz alakja deréktól felfelé, mellette az íbiszfejû Thot, aki az egyik kezében három pálcát tartott, a másikat a halottak és az alvilág istene felé nyújtotta.
Bram feljebb emelte a fáklyáját, hogy jobban lássák.
- Nem tudta befejezni. Mit jelenthet ez?
Ilana végigsimított a durva szálakon, azután Benre pillantott.
- Azt, hogy Jacob elõre gondoskodott róla, hogy ne maradjon büntetlen, aki ezt tette vele.

- És Sayid? - kérdezte értetlenül Kate, amikor Sawyerék felbukkantak a Hattyú fûvel benõtt krátere mellett. Miles leengedte a fegyver csövét.
- Hurley! - köszönt rá Jack, mire Hugo bûnbánóan visszaintett.
- Alighanem elveszítettem Sayidot, amikor... szóval nem volt ott, ahol hagytam.
- Ha jól gondolom, innen nem messze lesz a régi táborotok a parton - vélte Miles. - Meg kéne néznünk. Talán a barátotok valahogy odajutott.
Jack határozottan megrázta a fejét.
- Azzal a sebbel aligha.
Kate elgondolkodott.
- Nem lehet, hogy túl messze volt a fúrótól, és nem hatott rá ez a dolog? Vagy talán kevésbé? - találgatott.
- Ha így volna, akkor Bernardék még rosszabbul jártak - mondta neki Sawyer sötéten.
- Ne aggódjatok annyit. Hugo is messze volt, mégis itt van - zárta le a vitát Jack, azután széttárta a karját. - Akárhol legyen az az itt.
Hugo mondani akart valamit, aztán végül csak vállat vont.
- Errõl van szó. Azt sem tudjuk, milyen év van! - erõsködött Miles. - Ez a gödör pont ugyanígy nézett ki, amikor legutóbb láttuk!
Sawyer körbe nézett a többieken.
- Hol van Jin?
- Elment megkeresni Sunt. A partra mennek, ha esetleg megtalálná - mondta Kate, mire Sawyer is elõvette Miles ötletét.
- Mi is megtehetnénk. A tábor állapotából talán ki tudjuk deríteni, mikor lehetünk. Doki?
- Jól van, menjünk - egyezett bele Jack. - Már úgyis világosodik. Kicsit pihenünk, aztán megkeressük Sayidot.
Miután ebben megállapodtak, elindultak a fák között. Miles lopva Sawyerre pillantott, mire a másik lemondóan visszabiccentett.
- Ugyanarra gondolunk, Sherlock - mondta halkan. - Mint Charlotte...
A kínai lehajtotta a fejét.
Sawyer gyomra hangosan megkordult, és ebbe kapaszkodva próbálta elterelni a gondolatait Sayidról és fõleg Julietrõl.
- Nem látott valaki errefelé egy hot-dog árust?
- De - bökött hátra a puskával Miles. - Az elõzõ tisztáson, a benzinkút mellett mintha elhagytunk volna egyet.
Sawyer tettetett sértõdöttséggel kelt ki magából.
- Szoktam én veled szórakozni?
- Nem is tudom. Szoktál?
Sawyer dohogva megállt és bevárta a leghátul kullogó Hugot.
- Mondd, hogy rejtegetsz pár konzervet abban a tokban.
Hugo határozott nemet intett, majd rövid turkálás után két Apollo szeletet varázsolt elõ a kezeslábasából.
- Kicsit megolvadt - mentegetõzött. - Ez minden, az összes kaja a kisbuszban maradt.
- Akkor Jackéknek errõl nem is kell tudniuk, nem igaz? - kacsintott Sawyer cinkosan, és egy pillanat alatt szájába tömte az édességet.
- Mindjárt más - közölte tele szájjal és a csoki papírt egy mozdulattal a fák közé hajította.
- Ne szemetelj - csámcsogta Hugo.
- Miért, ki vagy te, Al Gore? - méltatlankodott Sawyer. - Ha nem tetszik, nyugodtan beperelhetsz.



Sayid a Faraday naplójából titokban kitépett lapokat tanulmányozta mind jobban elkerekedõ szemekkel, amikor a távoli fegyverropogás hirtelen véget ért, majd nem sokkal késõbb tompán megremegett a föld. Behunyta a szemét és néma imádsággal várta az elkerülhetetlent. Furcsa sípoló hang hallatszott, amitõl bedugult a füle, majd valami kirántotta alóla a talajt. Az iraki félemeletnyit zuhant, azután gurulni kezdett a domboldalon, míg végre egy bokorban meg tudott kapaszkodni. Az ágak lehorzsolták ujjait, ettõl eltekintve megúszta. Zsebre gyûrte a még mindig szorongatott naplóoldalakat és kíváncsian felkönyökölt.
Jack megtette - ez volt az elsõ gondolata. Nem sikerült! Ez volt a második. A nap mintha odébb ugrott volna az égen, de még mindig a szigeten volt. Sayid a hasához nyúlt. A DHARMA kezeslábas elejét teljesen átáztatta már a vér, különös módon azonban a sebe alig fájt. Bal válla annál inkább, a lejtõn legurulva alaposan beverhette valamibe.
Kísérteties csend ülte meg az erdõt, gyanúsan nagy csend. Sayid nehézkesen lábra állt. Meg kell keresnie Jackéket, gondolta, és éppen indulni készült, amikor hangokat hallott. Ismeretlen nyelven beszélt valaki, majd egy nõi hang válaszolt rá.
Sayid lelapult, és csendben egy közeli fa mögé mászott, de a hangok szerencsére eltávolodtak. Az iraki várt néhány percet, majd nagyon óvatosan lépkedve elindult arra, amerre a Hattyú állomást sejtette. Pár lépés után megtorpant.
Ki tudja, kiket hallott az elõbb, futott át rajta. Akárkik is, ellenségesek lehetnek. Mielõbb meg kell szabadulnia a DHARMA ruhától! Ha ebben találnak rá, abból csak baja lesz. Kibújt a kezeslábasból és hálát adott Allahnak, amiért korábban egyszerûen a nadrágjára, trikójára húzta azt. Egy vastagabb faággal bajlódva gödröt kapart a fûben, majd belegyömöszölte a véres ruhát és rádobálva némi földet elegyengette a talajt. Mintha valami vörös folt suhant volna át a feje fölött. Már hallucinálok - gondolta. Hirtelen megszédült, furcsa érzés futott át rajta, de szerencsére, ahogy jött, el is múlt.
Ekkor újra neszezést hallott. Akárki közeledett, nem törõdött vele, mekkora zajt csap, ágak roppantak, levelek susogtak, ahogy egyre közelebb ért. Talán a társai azok, bizakodott, de akkor morgó, horkanó állathang és csörtetõ lábak csattogása vegyült az egyre ijesztõbb lármába. A fák között hatalmas fehér hát villant meg. Az iraki megdermedt. Jegesmedve!
Az állat a közeli vérszagot megérezve egy pillanatra megtorpant, majd hosszan felbömbölt és bundáját megrázva robogni kezdett, egyenesen az iraki felé. Sayid elhajította a kezében tartott faágat és hanyatt homlok futni kezdett, igyekezve a sûrûbben álló fák között maradni. Egy pillanatra eszébe villant, hogy a fizikus jegyzeteit a DHARMA-ruha zsebébe gyûrte, de még káromkodni se volt ereje, a fenevad mancsai ott dobogtak a háta mögött. Nem tudta, meddig futott, nem is érdekelte. Egy idõ múlva úgy tûnt, üldözõje feladta.
Sayid kimerülve rogyott a földre. Hasi sebe újra vérezni kezdett, számíthatott rá, hogy a friss szag hamarosan újra odacsalja a fenevadat. Locke arca villant elé, amikor Kate-tel hármasban Jackék után indultak, és a vadász elmesélte, hogy a Hattyú felrobbanása után Ekot egyenesen a medve barlangjából mentette ki. Egy bûzös éléskamra volt, tele csontokkal, az állat oda cipelte minden zsákmányát. Belõlem nem eszel! - gondolta az iraki és bár tudta, hogy a jegesmedve a közelben ólálkodik, a fáradtságtól és a vérveszteségtõl azonnal elaludt.



Sawyerék kiértek a homokos partra. Az egykori tábor szánalmas látványa fogadta õket, üresen árválkodó asztallapokkal, a még álló vázakon ponyvadarabokat lobogtatott a víz felõl fújó szél.
Miles a cipõjével a homokba túrt. - Remek. És most?
Sawyer bólogatni kezdett, mint aki hasonlóra számított, azután lerogyott egy lapos kõre és végig nézett a társain.
- Hát ez elég lehangoló, uraim, visszaérkeztünk oda, ahonnan... Az orrod, Hugo... - bökött a mondott testrész felé aggodalmasan.
Hugo megtapogatta az arcát és csodálkozva bámult a véres ujjaira.
- Kösz, haver - mondta és a ruhája ujjával letörölgette magát.
Sawyer egy hurokban végzõdõ, koszos zsinórdarabot emelt fel és szórakozottan pörgetni kezdte, Miles az egyik asztallapot söprögette le a kezével, majd Sawyer felsõ zsebére mutatott.
- Ideadnád? Hagyok valami üzenetet ezen Jinéknek.
- A kabalatollammal? Más nem is hiányzik, mint hogy szétbarmold! Írd a homokba, amit akarsz!
Kate, aki a visszaugrás óta nem sokat szólt, felkiáltott.
- Mi az ott?!
Mind a víz felé fordultak. A távolban apró fekete folt úszott. Sawyer kapcsolt elsõként.
- A rohadt életbe! - Azzal a kötéldarabot Miles kezébe nyomta, bamba tekintetét látva azonban elhúzta a száját.
- Ez Vincenté! Nem emlékszel? Ember, abban a csónakban ott, mi evezünk Locke-kal! Rémlik már?
- Igen... Igen! - ült ki hirtelen az értelem a kínai arcára. - Csak ez az egész kezd már az agyamra menni.
- Azt le se tagadhatnád - nézett végig rajta Sawyer, majd töprengõn a kezében tartott fegyverre sandított. Elhúzta a száját.
- A francba, hát mi voltunk azok is!
- Mirõl beszélsz? - értetlenkedett Jack.
- Majd késõbb. Meg kell állítanunk Locke-ot!
- Esetleg azzal ott? - mutatott Hugo egy kicsit távolabb tõlük.
- Naná, te géniusz! - indult máris Sawyer a parton hagyott kenu felé. Jack megpróbálta elkapni a fonalat.
- Várj! Utána akarsz menni? Mégis, mit fogsz azzal elérni?
- Van jobb ötleted, doki? Ha nem mászik le Locke az Orchidea melletti kútba, akkor sosem kerülünk vissza 77-be és Juliet életben marad! És ti sem ültök fel a gépetekre! Ezúttal tényleg megváltoztatjuk a jövõt, Jack! És a múltat! - magyarázta Sawyer meggyõzõdéssel.
- Hát persze, a bombával is milyen jól sikerült! - kötekedett Miles.
- Döntsétek el végre, már alig látszanak - sürgette õket Kate. Sawyer összeütötte a kezét. - Kapjuk el õket!
- Én is veletek menjek?
Sawyer ijedten mérte végig Hugot.
- Hogyisne, Moby Dick! El akarsz süllyeszteni? Itt várj meg minket!
Azzal rángatni kezdte a csónakot a víz felé.
- Nem segítene valaki?!



Egy perccel késõbb vadul eveztek a távolba veszõ csapat után.
- Bele kell húznunk, ha utol akarjuk õket érni - lihegte Jack.
- Akkor evezz gyorsabban! - torkolta le Sawyer a csónak végébõl.
- Eddig bármit tettünk, épphogy elõidéztük vele a jövõtöket! - méltatlankodott Miles újra. - Ez a sorsotok, fogadjátok végre el!
- Akkor most jól seggbe rúgjuk azt a sorsot! - vágott vissza Sawyer és még erõsebben lapátolta a vizet.
Kate kiabálni és integetni kezdett, majd Sawyer is csatlakozott hozzá, de nem történt semmi.
- Ne erõlködjetek, nem hallanak minket - lihegte Jack -, a szél a part felé fúj, elviszi a hangot!
A csónakok közötti távolság alig csökkent. Pár perc múlva az elöl ülõ Miles teljesen kifulladva tette le az evezõt.
- Sosem érjük utol... Mi négyen evezünk, õk heten... - bosszúsan legyintett - vagyis mi heten.
- Jól van Winnetou, akkor hát lõj eléjük... - sürgette Sawyer - vagy elénk.... A jó életbe, tudtuk, hogy ez lesz. Meg kell állítanunk Locke-ot!
Miles felemelte az ismétlõt és hosszasan célzott.
- Nem megy, ha rángatjátok alattam a hajót!
- Csináld már! - kiáltott rá Sawyer. - Nem fogsz eltalálni senkit, higgy nekem!
Kate is letette az evezõt és a hajó oldalának dõlve próbált segíteni Milesnak a fegyver megtámasztásában. Miles tüzelt. Aztán újra és újra lõtt.
A jó kétszáz méteres távolság újra nõni látszott, az erõs hullámzásban mintha még gyorsabbra vették volna elõttük a tempót.
- Ez így nem fog menni! Mindjárt eltûnnek!
És valóban, a következõ pillanatban a csónak, benne Locke-kal és hat társával, egy vakító villanással eltûnt elõlük.
- A francba! - csapott a vízbe a méregtõl vörösen Sawyer.
- Hát, legalább megpróbáltuk. Ha jól emlékszem, várható volt - fordult hátra Miles szemrehányóan.
- Neked meg mi bajod? - nézett csodálkozva Kate elhomályosuló szemébe. Aztán lejjebb esett a pillantása.
- Jaj, ne! Jack! Gyorsan!
Kate hátra csuklott, vért fröcskölve Miles arcába. Jack rémülten ugrott elõre. Az ájult lány pólója cafatokban lógott a hasa bal oldalán.
Sawyer hangosan káromkodni kezdett, majd az ég felé fordulva elüvöltötte magát.
- Miért teszed ezt velünk, Istenem?!
- Gyerünk vissza! Evezzetek már! - kiáltotta Jack. Lerángatta a pólóját a kezeslábasa alól és azzal igyekezett a lõtt sebet lenyomni.
- Nem veszíthetjük el õt is!



Locke rohant ki a partra a fák közül. Jobbra nézett, rögtön kiszúrta a hiányzó csónakokat.
- Szia John.
- Hugo! - pördült meg Locke meglepetten. - Mit keresel te itt?
Hugo idegesen babrálni kezdett az ügyetlenül háta mögé rejtett, sétabotra emlékeztetõ fényes rúddal.
- Téged vártalak - dadogta. - Elkéstél... már elmentek egy ideje.
- Honnan tudtad, hogy én épp most... - bökött maga mögé Locke gyanakodva, aztán Hugo kezére pillantott.
- Ki adta neked azt a Hórusz-pálcát? - sziszegte résnyire összehúzott szemmel, majd ahogy körbefordult, észre vette a nem messze mögötte, a part homokjába szúrt két hasonló eszközt. Hatalmas ugrással vetõdött oldalra, de elkésett.
Hugo leszúrta a harmadikat is. Az aranyszínû fa rudacskák által közrefogott háromszögben egy pillanatra felvillant a levegõ. A foglyul ejtett alak hangosat nyögött. Azután szaladni kezdett oldalra, de a fájdalomtól felüvöltött, ahogy a pálcák közötti terület láthatatlan széléhez ért.
Párat hátra lépett, közben mélyen Hugoéba fúrta a tekintetét. Csalódottnak tûnt.
- Egy... barátomtól kaptam ezeket egy taxiban. Õ kért meg erre... az elõbb - mondta Hugo remegõ hangon. - Azt üzeni, nincs még vége köztetek.
Magasan sípoló hang hallatszott, azután mintha villám csapott volna le, felvillant az ég, és John Locke a három pálcával együtt eltûnt. Hugo hanyatt zuhant a homokon.
Az esõ pedig mintha csak erre várt volna, szakadni kezdett.



- Djoser idelátogat ma a fõpapjaival. Szeretné, ha megérintenéd.
- Ezért jöttél elõre? Nem szeretnéd, ha megtenném? - ugratta a szõke férfi a fiút.
A felfelé kúszó nap forró sugarai elõl rejtve, egy léggyökerekkel borított sziklafal mellett ültek.
- Én csak... - nyelt nagyot a fiú. - Engesztelõ áldozatot mutatnak be majd neked...
A szõke férfi hirtelen felkapta a fejét, mintha valami megérintette volna. Talpra szökkent, az arca megkeményedett. Egy szívdobbanásnyi idõvel késõbb az erdõ is elhallgatott. Riadt madárcsapatok röppentek fel a fákról.
- Fuss biztonságos helyre! - parancsolt a fiúra, és választ sem várva besietett a fák közé.
A fiú rohanni kezdett a távolban látszódó istenszobor felé. Furcsa érzés tört rá, mintha valami megváltozott volna, azután az ég felvillant fölötte. Akkor hallotta meg a kiabálást. Egy széles fa mögé vetette magát, onnan nézte a furcsa idegeneket.
Négyen voltak, komikus, testhez simuló ruhákban. Egyikük, egy szõke, hosszú hajú férfi mintha a földbõl próbált volna kirángatni valamit, közben furcsa mekegõ hangon kiabált. A körülötte állók figyelték egy darabig, majd az egyikük beszélni kezdett hozzá.
Ismeretlen szavak voltak. A fiú kíváncsian nézte, amint a hosszú hajú elengedte a kötelet és felállt. Egyszerre elfordultak az õt rejtõ fa felõl és bámulni kezdték Tawaret égbe magasodó alakját. A fiú nem értette, mit néznek a hátán.
A következõ pillanatban egyszerre több minden történt. Az idegenek kiabálva a fejükhöz kaptak, majd furcsán rángatózni kezdtek. Megremegett a föld. Önkéntelenül a fába kapaszkodott a fiú, alig bírta megtartani magát. Recsegni-ropogni kezdett az erdõ, a talaj dübörögve rángatózott alatta. Erõs sípoló hang hallatszott, majd az ég hatalmasat villant. A fiú hátra esett. Mire fájdalmasan kievickélt a tüskés cserje ágai közül, a rengés abbamaradt. Rémülten bámult az imént még elõtte vergõdõ emberek felé, de a füves terület üresen állt.
Bármi volt ez az egész, várhat, gondolta és lélekszakadva futni kezdett a biztonságot jelentõ istenszobor felé. Szúrni kezdett az oldala, de nem lassított. Átvágtatott a ritkuló fák között, majd elhagyva õket, kiugrott a homokmezõre. Tawaret oltalmat nyújtó árnyéka fölé borult. A fiú akkor felordított és remegve térdre esett. A fáraóra gondolt, majd a lányra. Arra, hogy talán soha többé nem láthatja Ilanát. Végül rémült szemeit lassan felemelte.
Az utolsó pálmafa, amihez a tevéjét kikötötte, az állattal együtt eltûnt. Akárcsak a jól ismert sivatag, és az életet adó folyó.
Ameddig a szeme ellátott, végtelen víztenger hullámzott.

Hatan cipelték John Locke fémládába visszarakott holttestét, míg elõttük néhányan a falról levett szõnyegen Jacob maradványait vitték. A szomorú menet némán haladt az ösvényen, Bram fáklyával világította elõttük az utat. Õket Sun és Lapidus követték a megkötözött Bennel és a többi szigetlakóval.
A sort Richard és Ilana zárta, akik sok mondanivalójuk ellenére csendben lépkedtek egymás mellett. Végül Ilana törte meg a csendet.
- Nem büntetheted meg Linust. Úgy tûnik, Jacobnak tervei vannak vele.
- Láttam rajta én is - biccentett Alpert. - Mielõtt elment, megérintette.
- Nem értem, miért védi.
Alpert felsóhajtott.
- Valójában ennél többrõl van szó. Amikor Benjamin még gyerek volt, elvittem hozzá.
Ilana kérdõn nézett rá.
- Muszáj volt. Jacob akkor megmentette az életét. És... megkötötte.
A lány hitetlenkedve rázta a fejét.
- Ezek szerint õ...
Hirtelen megállt a menet.
- Valami történt - nézett Ilana aggódva Richardra, majd az álló embereket kikerülve elõre sietett Bramhoz.
- Mi a gond? - kérdezte a társát, aki válasz helyett a fáklyával a fák közé mutatott.
- Ez - mondta furcsa hangsúllyal. Ilana a félhomályba meresztette a szemét.
Az ösvénytõl nem messze, egy üres tisztáson faház állt. A lány ijedten rázta meg a fejét.
- Nem lehet ugyanaz! Hiszen elégettük!
- Ez idefelé még nem volt itt - erõsítette meg Bram nyugtalanul, majd lépett párat a tisztás felé. A lány utána indult, de Lapidus megfogta a vállát.
- Biztos jó ötlet ez?
Válasz helyett Ilana csõre töltötte a fegyverét és Bram után ment. Lapidus követte. Az úton maradók kíváncsian várták, mi fog történni.
A tisztáson semmi nem mozdult, Ilanáék lassan tovább közelítettek a házhoz.
- Ennek nem volna szabad itt lennie. - figyelmeztette õket Alpert izgatottan a hátuk mögül. - Ne menjetek közelebb!
Lapidus felemelt egy kavicsot és megcélozta az ablakot.
- Ne! - kiáltott rá Ilana, de már meglendült a pilóta keze. Halk csörömpöléssel betört az ablak sarka. Mind a földre vetõdtek. A kavics koppant még párat odabent, végül csend lett.
Eltelt egy perc, aztán még egy, de semmi nem mozdult a faházban. Bram lassan közelebb merészkedett és bevilágított az ablakán.
- Nincs bent senki - szólt hátra Ilanának.
Mielõtt bárki megakadályozhatta volna, Lapidus fellépett a tornácra, és lenyomta a kilincset. Az ajtó hangos nyikorgással kinyílt.
- Inkább majd én! - lépett a pilóta elé Bram félretolva õt, azután lassan benyújtotta a fáklyáját az ajtón. Odabent semmi nem mozdult. Bram Ilana felé pillantott, azután belépett a házba.
- Rendben, jöhettek! - szólt hátra.
A következõ pillanatban az ajtó hangos csattanással becsapódott mögötte.
Ilana felkiáltott, és a ház felé ugrott, de akkor egy láthatatlan erõ hátra dobta a tornácon álló Lapidust, elsodorva a lányt és Alpertet is.
Mire talpra keveredtek, a ház eltûnt.
- A francba! - bámult a pilóta elkerekedett szemekkel.
Addigra többen odaszaladtak és a fáklyák fénye alatt elkezdték átvizsgálni a tisztást és környékét. Ilana leroskadt a fûbe, onnan nézett Alpertre feldúltan. Mondani akart valamit, de akkor kiabálás támadt a fák között.
- Ide, ide! - hallatszott a sûrûbõl. Ilanáék odasiettek. Sun és még néhányan egy mozdulatlanul fekvõ test mellett álltak. Ilana a fáklyáját a földbe szúrta és óvatosan megfordította.
Szõke hajú, eszméletlen lány piszkos arcára esett a fáklyák fénye, a homlokán sebtapasz lifegett. Sun az arca elé kapta a kezét és felsikoltott.
Claire látszólag sértetlen volt, de nem sikerült felébreszteniük. Ilana elgondolkodva nézett Richardra.
- Azt hiszem, tudom, miért adta vissza. Amit akart tõle, már megkapta.
Alpert értetlenül nézett rá.
- És mi volna az?
- Akármit is tett végül, elõször Jacob házába kellett bejutnia. Vele bontathatta meg a védõkört.
- Ha így van, akkor a társad mire kell még mindig neki?
Ilana elfordult.
- Arra gondolni sem merek.



- Hugo, ébredj!
Végre! Abbamaradt a fülében sípoló hang, Hugo bátortalanul kinyitotta a szemét. Vakító fény hasított bele, majd ahogy lassan hozzászokott, Jack aggódó arca öltött formát fölötte. A komor égen vastag felhõket kergetett a szél, Hugo máris fázni kezdett.
- Jól vagy?
- Persze, haver, semmi probléma. Biztos elaludtam.
- Kate-et meglõtték a másik csónakból - mondta Jack.
Hugo csak akkor vette észre a mellette fekvõ hamuszürke arcú lányt. Kate magánál volt, de látszott rajta, hogy erõs fájdalma van.
- Miért kellett egyáltalán utánuk mennünk? - dühöngött Miles. - Úgysem sikerülhetett!
- Mindenki nyugodjon meg - emelte fel a hangját Jack. - Mély a seb, de nem maradt benne golyó. Remélem, kitart a kötés, amíg találunk jobb megoldást - ezt már Kate-nek mondta és bátorítólag rámosolygott. A lány bágyadtan pislantott vissza.
- A másik csónak eltûnt - mesélt tovább Jack. - De más problémánk is van.
Hugo végigjártatta szemét a többieken, azonban több sérültet nem látott.
- Történt valami Hugo, amíg a vízen voltunk. Volt egy... egy újabb villanás és az ég azóta ilyen viharos. A tábor is eltûnt. Nem láttál semmit?
Hugo vállat vont és körbenézett. Valóban eltûntek a romos maradványok, egyedül a gitártokja feküdt pár méterre a homokban. Hideg szél kapott alattomosan átázott ruhájába, vacogni kezdett, miközben a fejében ott kergetõztek Jack szavai: "Újabb villanás". Egyre Kate bekötött oldalát nézte, az anyagon átütõ barnán csillogó folt megbabonázta. Szinte fájt, ahogy próbált felidézni valamit.
Végül tõle szokatlan gyorsasággal talpra szökkent. Egyre ijedtebb képet vágott.
- Mi a baj?
Hugo a zsebébe nyúlt és egy papírgalacsint húzott elõ. Kihajtogatta a gyûrött csoki papírt és forgatni kezdte.
- 1982-ben gyártották - mondta furcsa, éneklõ hangon. Sawyer megrázta a fejét.
- És? Ez olyan nagy gond? Hosszan szavatos, tudod... Hugo, minden rendben?
- Nem... Ezt nem hozhattam 1977-bõl. Én... azt hiszem...
Sawyer és Jack jelentõségteljesen összenéztek.
- Nincs most erre idõnk, Hugo. Meg kell keresnünk Sayidot!
- Felesleges! Sayid nincs a szigeten!
Mind odakapták a fejüket. A part felsõ szélén, pár lépésre a szélben hajlongó fáktól Benjamin Linus állt, kapucnis dzsekiben.

Miles felkapta a puskát, de Sawyer leütötte a csövét.
- Nyugi, még ne. Majd ha szólok.
Ben közelebb lépett. Jack képe megnyúlt, próbálta visszafogni magát. Egyelõre sikerült.
- Jack, Hugo, James - köszönt feléjük a hívatlan vendég. Milesra nézve apró grimasz suhant át az arcán, aztán a lányhoz fordult.
- Ne aggódj, Kate, Jacob hamarosan meggyógyít.
Hugo erre mondani akart valamit, de meggondolta magát. Jack fenyegetõen elindult az érkezõ felé.
- Ki vele Ben, mit keresel itt? És mi mi a fenét keresünk itt LA helyett? És hogy érted azt, hogy Sayid nincs a szigeten?
- Türelem, Jack, csak sorjában. Azért jöttem, hogy segítsek nektek. Ha Sayid itt mászkálna valahol, tudnék róla, elhiheted.
Sawyer dideregve lépett melléjük.
- Klassz a prémkabátod! Nem hoztál véletlenül pár pulóvert? Kicsit mintha lehûlt volna - méltatlankodott és felhajtotta a vékony DHARMA-ruhája gallérját. Ben töprengõ arcot vágott.
- Remélem, szeretitek a téli sportokat, James, ha javasolhatom, ne nagyon vetkõzzetek rövidnadrágra. Faraday nem figyelmeztetett, hogy ha felrobbantjátok a bombát, búcsút inthettek a Copacabanának?
- Faraday egész mást ígért...
- Ez volna a nukleáris tél? - ámult el Hugo az ég felé sandítva. Sawyer elhúzta a száját, de Ben nem vette a lapot. Fürkészõn nézett rájuk.
- 2026-ot írunk, Hugo. Lehetnél kicsit megilletõdöttebb.
- Elég a jedi trükkökbõl, Yoda - állította le Sawyer mogorván. - Az elõbb még 2007-ben voltunk és hét ágra sütött a nap.
- Nem beszélhetnénk meg az idõjárást késõbb? Indulnunk kéne! - ellenkezett Ben, de Sawyer nem tágított.
- Mi ez a marhaság 2026-ról? Te semmit sem változtál. Ilyen jó arckrémed még neked sincs!
- És a fenébe is, miért van itt ilyen rohadt hideg? - tette hozzá Miles dideregve.
Ben lemondóan nézett rájuk.
- Hát legyen! Ha nagyon hallani akarjátok az igazat, minden elpusztult odakint egy bolygóméretû nukleáris világégésben!
- Látod, ez sokkal jobb sztori - csettintett Sawyer. - De azért John Connor csak túlélte, nem? - viccelõdött óvatosan.
- Az a Skynettõl függ - szállt be Hugo is a játékba.
Ben bosszúsan fordult felé.
- Jól mondod Hugo, akár James Cameron is rendezhette volna. Irán nem várta meg, amíg Irak és Afganisztán sorsára jut, nyolc évvel ezelõtt, 2018. július 4-én iszlám terroristák több tucat vegyi bombát robbantottak fel Amerikában, Európában és Izraelben. A NATO nukleáris válaszcsapást indított, amire aztán Oroszország, majd Kína is beszállt. Több százmillió ember halt meg egyetlen nap alatt, késõbb további hatmilliárd a sugárzástól. Elpusztult Los Angeles, az Egyesült Államok, a világ, minden! Azóta az egész bolygó sugárzik, mint egy lyukas Röntgen-gép, több ezer év, mire ismét lakhatóvá válik! De ha akarjátok, kicsit még elviccelõdhetünk rajta.
- Nem hiszek neked - rázta meg a fejét Jack, mire Ben felháborodottan szembe fordult vele.
- Nos, szívesen mondanám Jack, hogy nézd meg magad a Youtube-on, hogy történt, de nem volna értelme, ugyanis nincs többé Youtube sem!
Súlyos csend telepedett rájuk, Miles és Hugo a fel-felzokogó Kate-et próbálták megnyugtatni, kevés sikerrel.
- Ez tényleg igaz? - kérdezte egy idõ múlva Sawyer halkan, de Ben rosszkedvét látva tudta, hogy az.
- Döntsétek el, velem jöttök-e. Felõlem itt is maradhattok.
- Nem küldhetnétek minket egyszerûen haza, 2004-be? - próbálkozott rekedten Kate, miközben a szemeit törölgette.
- Nagyon sajnálom, ami veletek történt, Kate, de ez a sziget nem egy utazási iroda. Jelenleg az egyetlen biztonságos hely, és nagyon fontos feladat vár rá, sokkal fontosabb annál, hogy a három kívánságotokat teljesítse.
- Akkor ennyi volt? - tárta szét a kezét Jack. Kezdte elfogadni az elfogadhatatlant. Ben elfordult tõle.
- Nézd a jó oldalát. Elmaradt a globális felmelegedés.
- Ezek szerint itt kell élnünk mostantól? - kérdezte Kate szipogva. Ben bizonytalanul vállat vont.
- Attól tartok. Amennyiben nem okoztok több problémát, és a sziget fõnöke jónak látja, esetleg megengedi, hogy csatlakozzatok hozzánk. - Felhúzta a szemöldökét. - Ha szerettek kapálgatni és bogyókat gyûjtögetni, ki tudja, talán még tetszeni is fog.
Kate behunyta a szemét és elképzelte a jövõjüket. Megborzongott.
- Én elõször is pihenni szeretnék.
Ben teátrálisan körbemutatott.
- Azt hiszem, mostantól sok idõd lesz rá. Nagyon, nagyon sok idõd.



Puskalövésre riadt Sayid. A közelbõl lõhettek. Lehet, hogy túl közelrõl, futott át rajta. A nap alacsonyan járt már, erõsen szürkült, ezért amennyire tudott, megpróbált beleolvadni a magas fûbe. Míg aludt, eshetett is, a vizes növényzettõl átázott nadrág kellemetlenül tapadt rá. A sebe elviselhetetlenül lüktetett, hányinger kerülgette. Jól ismerte a haslövéseket, tudta, hogy menthetetlen.
Mikor hosszú percek múlva sem történt semmi, óvatosan lopakodni kezdett, mélyen lehajolva a fák között. Talán száz métert haladhatott így, amikor tõle balra mozdulatlan alakot pillantott meg a sáros talajon fekve. Nem érdekelte már, hogy valószínûleg csapdába sétál, tántorogva elindult felé.
Jó száznyolcvan magas, izmos fekete férfi feküdt elõtte a ragacsos földön, ujjatlan pólója hátát golyó szaggatta fel. Élettelen kezében régimódi forgótáras pisztolyt szorongatott. Sayid megtapintotta a nyakát. Még meleg volt, alig néhány perce halhatott meg. A nyomokból ítélve sebesülten vonszolta magát idáig, majd meghalt - állapította meg az iraki.
Óvatosan kivette a kezébõl a kopott Coltot és átkutatta a zsebeit. Egy zsebkésen és pár apróságon kívül nem talált mást. A testtõl távolabb fekete vászonzsákot vett észre.
Hirtelen ropogni kezdtek a közeli bokrok, és a félrehajló ágak között óriási fehér pofa jelent meg. A jegesmedve hatalmasat bömbölt és kitrappolt a sûrûbõl. Sayid célzott és lõtt. A pisztoly üresen csettent.
- A francba, ez túlzás! - fakadt ki belõle és az állat felé hajította. Újra menekülni kezdett. Átugrott a halott fölött, felkapta a zsákot, majd bal kezét a hasához szorítva rohant, ahogy a lába bírta. A lassan beálló sötétben egyre jobban szédelgett, elhagyta minden ereje. A medve úgy tûnt, csak ímmel-ámmal követi, hamarosan lemaradt. Talán beéri a másik szerencsétlennel, és õ kap még egy kis haladékot, remélte az iraki, és lihegve, végképp kimerülve megállt. Tévedett.
Ütemesen surrogó hang hallatszott, és mire bármit tehetett volna, ökölnyi kõ vágódott a homlokának, felszakítva és vérrel borítva be az arcát. Sayidnak vége volt. Lépett még egyet, és elõre zuhant.
Fáklya lobbant, a sûrûbõl egy alacsony és egy nagydarab fegyveres férfi lépett elõ. Odasétáltak a testhez, de az iraki errõl már nem tudott.
- Nézd meg.
- Mi a fenéért jöhetett vissza ide?
- Fogalmam sincs, Tom, csak nézd meg!
- Meghalt. Csoda, hogy eddig bírta. Már az elõbb is eltalálhattam.
- A zsákot is!
- Van benne pár holmi. Aha, itt a tárcája is, egy pillanat. Õ az, akirõl Goodwin beszélt?
Ben nézte egy darabig a plasztikkártyát, azután visszaadta.
- Reggelre takarítsd el. A legjobb, ha itt ásod el valahol - mutatott körbe a fáklyával, és felnézett az ágakba akadt vörös ballonon vigyorgó szmájlira.

Bram kinyitotta a szemét. Sötétség vette körül és sûrû, nehéz csend. Ahogy egyenként visszatértek az érzékei, úgy vágott a húsába a félelem. Annak a háznak a padlóján feküdt, ahová rémalmaiban sem kívánkozott volna! Látása percek múlva sem alkalmazkodott a helyiség fojtó sötétjéhez, ezért erõt véve magán elõhalászta zsebébõl az öngyújtóját és felkattintotta. A homály, mintha nehezére esne, kelletlenül oszladozni kezdett és Bram egy petróleumlámpát vett észre az asztalon. Meggyújtotta.
Tompa fény áradt szét a puritánul berendezett faházban. Az egyetlen asztal mellett két zsámoly állt, a túlsó fal elõtt kopott hintaszék, mögötte néhány polccal, amin pókhálós üvegek sorakoztak. Bram óvatos léptekkel az ajtóhoz lépett.
Zárva! Még egyszer megrángatta a kilincset, de a gyengének tûnõ szerkezet nem engedett.
Körbe pillantott, hátha talál valami pajszerként használható eszközt, amikor odakint mozgást vett észre. Bram megdermedt. Az ablak túloldaláról lobogó fáklya fénye hatolt a helyiségbe.
Ilana? Akkor megmenekült - futott át rajta, ám a következõ pillanatban az üres hintaszék megnyikordult, majd végtelen lassúsággal, idegtépõen hintázni kezdett. Elõre, majd hátra.
Bram szívébe belemarkolt a jeges félelem, teste reszketni kezdett.
A kinti fáklyafény közben egész közel ért az ablakhoz, majd valaki benézett a házba. Bram fohászkodni kezdett, hogy Ilana legyen az. Összeszedte minden erejét, és nem törõdve a hintázó székkel az ablak elé lépett.
Kerek képû ismeretlen bámult vissza rá odakintrõl, szeme hatalmasra tágult az ijedtségtõl. A kintrõl leskelõdõ alak felüvöltött és hanyatt-homlok elrohant. Bram utána akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán.
A karosszék nyikorgása abbamaradt, és Bram hatalmas ütést érzett a vállán. Mintha a ház kiugrott volna alóla. Elõre esett.
És akkor a bejárati ajtó lassan kinyílt. Bram felpattant volna, de valami odaszegezte a padlóhoz, levegõt venni is képtelen volt.
Ismét megmozdult alatta a padló, az ajtó becsapódott. Azután röpködni kezdtek az üvegek.



Némán, gondolataiba temetkezve haladt a kis csapat Ben nyomában. Jack és Sawyer felváltva támogatták a sápadtsága ellenére már könnyebben gyalogló Kate-et, így másztak meg egy sziklás domboldalt, ami után sûrû bozótos rész következett.
Sawyer az elöl szaporázó Ben után sietett.
- Eszembe jutott Horace Goodspeed. A DHARMA-nak volt egy projektje valami bonyolult számításról, ami 2020-ra jósolta a világvégét.
Ben megállt. - Elég hátborzongató, nem gondolod? Alig két évet tévedtek - mondta hûvösen, és faképnél hagyta Sawyert.
Valamivel arrébb patak állta útjukat. Ben lejjebb gyalogolt és egy nagyobb kövekbõl kirakott gázlóhoz vezette õket. A patakot és az erdõt maguk mögött hagyva lankás rét szélére értek. A nap sápadtan pislogott ki a szürke felhõk közül, újra hideg szél kapott a ruhájukba. Ben végre megtörte a csendet.
- Hamarosan megérkezünk. Azt hiszem, jobb lesz, ha felkészültök néhány apróbb meglepetésre.
A következõ domb tetejére érve takaros épületcsoport bukkant fel elõttük. Tíz-tizenöt faház állt egy központi tér körül, akár a DHARMA faluban, némelyik elõtt szedett-vedett kerttel, a gyér fûben ösvények kanyarogtak. A tér külsõ szélén közel szabályos körben magas faoszlopok álltak, mindegyik tetején vaskos, henger alakú fémdobozzal. Ben tovább indult volna, de Sawyer megállította.
- Nem mintha azt gondolnám, hogy egy ekkora túra végén akarsz kinyírni minket, de azért elmondhatnád, mi ez a kerítés? Nem hasonlít a másikra. Hol a kikapcsoló panel?
- Ez egy nagyon különleges biztonsági rendszer, James, nincs rajta kikapcsoló panel - nézett rá kihívóan Ben, majd felhajtotta a kapucniját, és határozott léptekkel áthaladt az oszlopok között. A többiek nem mozdultak.
- Nos? Odakint maradtok? - fordult vissza türelmetlenül.
Sawyer dörmögött valamit a bátorságról, majd megfeszítette a testét, és a kezeit füléhez szorítva átugrott a védelmi vonal fölött. Elégedetten fordult vissza a társaihoz.
- Nyugi, semmit nem érezni! Jöhettek!
A többiek egyesével átugrálva követték.
- Mi van ott fent, azokban? - érdeklõdött a tartályokra mutatva Kate, miután átértek. Ben felnézett az oszlopokra.
- Hamu - mondta pókerarccal. - Egy bizonyos fafajta hamuja.
Sawyer kis híján megütötte, de akkor mozgás támadt a közelben. Az épületek felõl alacsony nõ szaladt eléjük. Ben váltott vele néhány szót, azután Kate-hez fordult.
- Õ itt Greta. Elvisz téged az orvosi helyiségünkbe és ellátja a sebedet.
Kate kelletlenül követte a nõt, Ben pedig tovább vezette a kis csapatot. Elhaladtak pár barakkszerû épület mellett, miközben lassan már sötétedni kezdett, és a szél is újra feltámadt.
- Aki közöttünk jár, de nem közénk való!
Jack villámgyorsan fordult hátra. Egy lapos tárolóhelyiség mellett, kezében szürke fémdobozzal, idõs, õsz hajú nõ állt.
- Isabel? - ismert rá döbbenten.
- Én is örülök, hogy látlak, Jack. Remélem, ezúttal együttmûködõbbek lesztek, mint legutóbb.
Jack idegesen felnevetett.
- Remélem, ezúttal nem akartok minket ketrecbe bezárni, mint legutóbb.
- Azért vagytok itt Jack, mert csak együtt sikerülhet az, amire készülünk. A vendégeink vagytok, nem a foglyaink.
Ben Isabelhez fordult.
- Greta azt mondta, valami történt az alsó zónánál. Nézzetek utána. Most, hogy itt vannak, még jobban kell figyelnünk. Richardékról van már hír?
- Megtalálták Kwont. A Templomba vitték.
Hugo szeme felcsillant.
- Jin jól van?
- Ne aggódjatok, rátaláltunk, mielõtt baja történhetett volna. Azóta már Sunnal van.
Miután Isabel elköszönt, Ben az egyik füstölgõ kéményû házhoz vezette a csapatot. A fal mellett, akár a szomszédos épületnél, dagadó mûanyag zsákok sorakoztak. Sawyer az egyik nyitotthoz lépett, két ujjával a benne lévõ szürke porba nyúlt és megszagolta.
- Jó jegesek lehetnek a járdáitok - nézett körbe. - Minek ez a rengeteg hamu mindenhol?
Ben válasz helyett Jackhez fordult.
- Melegedjetek meg odabent és pihenjetek kicsit, de a meleg vízzel spóroljatok. Én addig megnézem, hogy áll az ökörsütés.
Hugo szeme felcsillant. Éppen magukra hagyta volna õket Ben, amikor kinyílt a mellettük álló ház ajtaja. Mind odanéztek. Pár pillanattal késõbb egy kerekes székes kopasz ember gurult ki a verandára és vidáman feléjük intett.
- Üdv!
Jacknek arcára fagyott a mosoly. Ben visszaköszönt.
- Hello, John! - azután újra feléjük fordult. - Szeretném bemutatni nektek John Locke-ot. Már nagyon várt benneteket.
A tolószékes szélesen rájuk mosolygott.
Hugo rémült arccal állt egy pillanatig, majd eldobta a gitártokot, és feldöntve egy oda támasztott kerékpárt, szaladni kezdett a házak között, segítségért kiáltozva.
John Locke érdeklõdve nézett utána, azután nehézkesen felkelt a tolószékébõl és egy odakészített bot segítségével lesétált a döbbent társasághoz.
- Tudják, nagyon sokat javult már a lábam, de türelmesnek kell lennem, mire azt ott végleg elfelejthetem - magyarázta kedélyesen a háta mögé mutatva, majd a tenyerét az ingébe törölgette és meghatott szemekkel kezet nyújtott Sawyernek.
- Dr. Shephard, nagyon örülök, hogy megismerhetem. Ben sokat mesélt már önrõl.



- Mi volt ez a mutatvány, szórakoztok velünk?! - ragadta meg Ben gallérját Jack, ahogy becsukták maguk mögött a ház ajtaját. - Ki ez az ember? Locke halott, ezt te is ugyanolyan jól tudod, ott álltál velem a koporsója mellett!
- Az az ember odakint tuti nem halott, sosem volt az - bólogatott Miles. - Mérget vehettek rá, tudom, mit beszélek.
- Eressz el! - makogta Ben Jack szorításában. - Akkor elmondom.
Jack elengedte. Kíváncsian várták a választ, mialatt Hugo csapzott hajjal, de már kissé megnyugodva lerogyott a fotelbe, ami egy halkan duruzsoló régi vaskályha mellett állt.
Ben reménytelenül megrázta a fejét.
- Ez az ember odakint valóban John Locke - kezdett bele a ruháját igazgatva. - De nem "az" a John Locke, akit ismertetek. Az õ testét eltemettük a szigeten, miután... - felsóhajtott.
- Viszont elõkerült késõbb egy másik John Locke is, akivel személyesen eddig nem találkozhattatok, mert... szóval ez elég hihetetlen, de...
Sawyert elöntötte a méreg.
- Tudod, mit, Pinokkió? Ugorjuk át azt a részt, amikor hetet-havat összehazudsz és térjünk egybõl a lényegre! Mi a fészkes fene folyik itt?
- Ez nagyon komplikált - szabadkozott Ben. - És tartok tõle, hogy nem igazán fog tetszeni nektek.
- Azért csak próbáld meg! Azok után, amit a parton mondtál, nem tudsz már megijeszteni.
Ben kétkedve húzta fel a szemét.
- Úgy gondolod?
Sawyer dühösen összeszorította a száját. Kezdte úgy érezni, ráférne már egy újabb kiadós verés. Végül Ben beadta a derekát.
- Azt hiszem, jobb, ha leültök. Te is, Jack, hidd el, szükséged lesz rá!
Azzal belevágott.
- Miután hárman eltûntetek az Ajira gépérõl, rázósan, de leszálltunk a Hidra szigetén. Azon a kifutópályán, amit ti is segítettek megépíteni.
Sawyer sötéten nézett Benre.
- Azt hittem, az a dolog csak a szívatásról szólt. Mint a nyúl és a pacemaker.
Ben körbe forgatta a szemeit és folytatta.
- Megértem, mit éreztek most. Higgyétek el, én is így éreztem, amikor a leszállást követõ reggel arra ébredtem, hogy John Locke ül az ágyam szélén, ahelyett, hogy a rakodótérben lévõ koporsójában feküdne.
- Ha most azt mondod, hogy a gép rázkódásától feléledt, mint Hófehérke, én komolyan... - nézett rá Sawyer vészjóslóan.
Ben nem zavartatta magát.
- A lényeg, hogy mind azt hittük, John támadt fel. De csak átverés volt, egy hamisítvány. A sziget otromba tréfája... Sajnos... történt miatta pár szerencsétlen dolog. De Jacob elõrelátó volt és úgy tûnt, még idõben gondoskodott arról, hogy eltakarítsa a szigetrõl az imposztort. Hogy pontosan hogyan, azt nem tudjuk.
Hugo feszülten figyelt. Kimondottan büszkének érezte magát, de nem szólt közbe. Jack elgondolkodott a hallottakon.
- Akkor ki a kinti John Locke? Mégis megváltoztattunk valamit a bombával?
Sawyer kifakadt.
- Azzal semmi mást nem értünk el, mint hogy elveszítettük Julietet! Egyikünket sem juttatta haza!
- Ne légy ebben olyan biztos! - mondta vészjóslóan Ben. - A kinti John Locke-ot és még két másik embert 2010 áprilisában hoztuk a szigetre az Egyesült Államokból. Majdnem hat évvel azután, hogy a gépetek, az Oceanic 815-ös járata 2004. szeptember 22-én Fidzsi mellett belezuhant az óceánba. Mindössze õk menekültek meg... - Ben nyelt egyet - mármint hatotokon kívül.
Egy pillanatra csend lett, azután Jack keserûen felnevetett.
- Ez egyre viccesebb. Bíróság elõtt hazudtunk arról, ami hatunkkal történt, mert Locke szerint azt kellett tennünk! De már úgy látom, nem kellett volna.
Ben a polcos szekrényhez lépett, és egy sötétkék mappát vett le róla. Lapozgatta kicsit, majd egy kivágott újságcikket tett eléjük.
- Olvasd el a címét, Jack.
- "Oceanic 9! A 2004-BEN A SZUNDA-ÁROKBA ZUHANT GÉP HÁROM ÚJABB TÚLÉLÕJE KÖZÜL AZ EGYIK NYOMORÉK" - olvasta Jack hangosan és nem értette. Sawyer elvette tõle a megsárgult papírlapot, amirõl John Locke tolókocsis képe mosolygott rá.
- Mi ez a hülyeség?
- Azt reméltem, hogy ti majd elmondjátok - nézett a szemükbe Ben.
- Ennek semmi értelme! - erõsködött Jack. - Senki nem menekülhetett ki onnan, ha egyszer meg sem történt! Azt a roncsot Sayid és Desmond szerint te rakattad oda.
Miles köhintett.
- Ebben tévedsz Jack, nem õ tette. Láttam azt az embert, aki az egészet intézte. Charles Widmore embere volt.
Ben szeme megvillant a név hallatán.
- Mindegy, ki volt! - legyintett Jack. - Desmondék látták az állítólagos fekete dobozt, ami a szigethez vezette azt a hajót! - Benre nézett. - Az egész csak egy világra szóló átverés volt, nem igaz?
Ben egészen közel hajolt Jackhez.
- Komolyan, meg sem kérdezted magadtól, miért hoztak volna magukkal egy üres fekete dobozt? Csupán Sayidék félrevezetésére? Akkor nyilván azon sem gondolkoztál még el, hogy egy hamisított készülékkel mégis hogyan találtak volna rá erre a szigetre?!



Sawyer és Jack egymást kiabálták túl, Miles és Hugo csendben hallgatták õket. Ben meg sem próbált közbe avatkozni.
- Ez totális baromság! Nem történhetett meg!
- Itt zuhantunk le! Hogy lehetne kettõ abból a gépbõl? És belõlünk!
Végül Hugo megunta.
- Srácok, hagyjátok abba! Nem mindegy, hogy egy rejtéllyel több vagy kevesebb? Ha így is volt, már rég halottak! Mi viszont itt vagyunk és élünk!
Ben rábólintott.
- Kezded átlátni a lényeget.
Sawyerék elhallgattak. Próbálták felfogni azt, amit nem lehet.
- Ki volt a másik kettõ? - kérdezte Jack rekedten.
- Teljesen lényegtelen. Ti nem jutottatok ki élve abból a gépbõl.
- Akármi is változtatta meg az eredeti eseménysort, azt nem okozhattuk a bombával, hiszen a Hattyú állomás megépült - erõsködött Sawyer.
- Még mindig nem érted, nagyokos? - torkolta le Miles. - Nincs "eredeti" és "megváltozott" eseménysor! Csak egyetlen egy létezik, és az nem változhatott meg!
- Ezek szerint mégis megtette! - csapott Sawyer az újságcikkre. Jack sem hagyta annyiban a dolgot.
- Áruld el, Ben, ha az óceánba zuhant volna a gépünk, hogy emlékezhetnék tisztán rá, ahogy itt, a dzsungelben felébredtem?
Ben széttárta a kezét.
- Talán kérdezz meg egy fizikust. Sajnos Faraday naplója sem segítene, mert néhány lap hiányzott belõle pont onnan, ahol valamiféle különleges csomópontokról kezdett írni. Bármilyen hihetetlen, egy évvel azután, hogy John Locke holttestét felraktuk az Ajira gépére, egy másik, élõ John Locke-ra találtak egy apró szigeten a Csendes-óceánon!
Hugonak eszébe jutott valami.
- Egyszer a Discoveryn láttam egy filmet, amiben egy elemi részecskét átlõttek valami apró lyukon. Mutatták, ahogy átmegy rajta. Azután egy másik lyukat is odaraktak az elsõ mellé, és a részecske valamiért nem tudott közöttük dönteni, és egyszerre mindkettõn átment, ami azért elég hülye dolog. Talán valami hasonló történt velünk is, ami miatt nem tudott választani a sorsunk, és egyszerre zuhantunk le ide és egy másik helyre.
- Jól van, Einstein, ne fáraszd magad ezzel a sületlenséggel - állította le Sawyer, azután nagy levegõt vett. - Tényleg tök mindegy már, hogy történt.
Ben hátra tolta a székét.
- Azt hiszem, mára ennyi elég volt. Találtok néhány konzervet a szekrényben. A púposakat inkább hagyjátok ki. Hamarosan visszaér Richard, majd reggel folytatjuk.
- Nem valami sült húst emlegettél? - próbálkozott Hugo, de Ben rá meredõ szemébe nézve megértette, feleslegesen. Ben az ajtó felé indult, ám Sawyer utána szólt.
- Mi van ennek a... Locke-nak a lábával? Nem úgy kéne lennie, hogy a sziget meggyógyítja?
Ben nem felelt.
- Miért nem kértétek meg ezt a... Jacobot? - kérdezte Jack.
- Jacob nem tud rajta segíteni.
- De azt mondtad, Kate-et is õ fogja meggyógyítani - értetlenkedett Jack.
- Hazudtam - nézett velük farkasszemet Ben.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt James, hogy Jacob már senkin nem tud segíteni, ugyanis húsz éve halott! Én öltem meg!



- Remélem, tetszik az új kilátás.
A szõke férfi tovább nézte a hullámzó vizet, úgy válaszolt a háta mögött álló hosszú nadrágot és csíkos inget viselõ alaknak.
- Rég jártál itt.
- Nem találod szórakoztatónak? Mindig ugyanaz történik. Tologatod õket a tábládon, bizonygatva, hogy nem a rombolás a létük értelme, mégis minden alkalommal kiderül, hogy tévedsz. Elég volt egyetlen apró javaslatot tennem, és szinte egymást félrelökdösve tekergették elõre-hátra a Horgonyt.
A szõke végre megfordult.
- Ezúttal másképp lesz. Hiába változtattál a szabályokon, már a béke útját választották.
- Djoser fáraó? - ráncolta a homlokát az õsz hajú férfi. - Azzal vásároltad meg, hogy örök életet kap tõled? Úgy látom, alig különbözünk. Te megmondod nekik, mire vágyjanak, én megkérdezem õket róla.
A szoborra nézett és félredöntötte a fejét.
- Ez volna a nagy cél amit adtál nekik? Hogy bálványokat építsenek neked? Hogy uralkodhass felettük?
- Nem gyõzhetsz. Akkor sem, ha ismét miattad maradtak magukra.
A csíkos inges a távolba nézett.
- Hagyjuk a régi dolgokat. A fáraódat pedig ne féltsd. Építtet majd egy vicces kõtemplomot a sivatagában, olyat, mint az itteni, remélve, ha abba temetkezik, te valamikor beváltod az ígéretedet. De nem fogod. A béke nem tart örökké, és az idõd egyre fogy, Jacob. Az enyém pedig közeleg. Végül úgyis megteszik majd.
A szõke újra a víztenger felé fordult.
- Gondolom, akit rávettél erre, nem árultad el neki a tette következményét.
- Kellett volna? El sem tudod képzelni, mi mindenre volt képes, hogy megtegye. Mellesleg... jött nekem eggyel.

A sovány vacsora után a sokkoló hírek ellenére hamar ledöntötte õket a fáradtság. Sawyer és Miles a hálószobában, Jack a nappali foteljében fészkelte be magát. Hugonak egy kényelmetlen heverõ jutott, amin rövid forgolódás után, korgó hassal elaludt.
Újra álmodott. Megint ugyanazt.
A bunker belsejében állt, a hálóterem melletti folyosón, éppen szemben a raktárajtóval. Hugo letette a gitártokot és bátortalanul benyitott.
A legközelebbi polcon egy feltépett doboz csokoládé hívogatta csábítóan. Beletúrt a dobozba és elõhúzott egy Apollo szeletet. Gyomra egyértelmûen jelezte, mit kell tennie. Kibontotta a csokoládét és beleharapott.
Mennyei íz futott végig a száján. Lehunyt szemmel, boldogan rágta az édességet, egyiket a másik után. Mikor jóllakott, pár szeletet a zsebébe csúsztatott és körülnézett a polcokon. Bab és lencsekonzervek sorakoztak katonásan, mellettük egy piros szamócalekváros üveg mosolygott rá.
Leemelte és lecsavarta a fedelét. Éppen az ujját készült beledugni, de ekkor fémesen csattant valami a háta mögött.
- Ne moccanj! Levegõt se vegyél! - hallott egy rekedt hangot Hugo.
- Haver, tudod, én csak...
- Emeld fel a kezed, hogy lássam, és lassan, nagyon lassan fordulj meg! - kiabálta az ismeretlen.
Hugo a magasba emelte az üveget és engedelmeskedett. Torzonborz figura állt a homályos folyosón, Kalasnyikovot szegezve rá.
- Reyes??? Hogy a francba kerülsz te ide?! - üvöltött rá torkaszakadtából.
Hugo összerezzent és a földre ejtette a lekvárt. Az üveg nagyot koppant a padlón, majd ahelyett, hogy ezer szilánkra tört volna, csendesen begurult a polcok alá. A pillanatnyi zavart kihasználva Hugo menekülni kezdett. Félrelökte a meglepett fegyverest és megpróbált elszaladni mellette, de az a puskával utána nyúlva elgáncsolta. Mindketten a földre zuhantak, aztán dulakodni kezdtek.
Hugo megmarkolta a rajta térdeplõ lábát és próbált talpra állni. Már félig sikerült, de visszahuppant. Fegyver tusája nyomódott a torkába, nyomban fulladozni kezdett. Színes csillagok táncoltak a szeme elõtt, a világ lassan elsötétült. Hugo hadonászni kezdett, valahogy lejjebb lökte a torkáról a puskatust és igyekezett megmarkolni a fegyvert tartó kezet. Bal lábát a folyosó falának vetette és elrúgta magát.
Hatalmas dörrenés hallatszott és Hugo mellére mintha légkalapács sújtott volna. Köhögni kezdett. Ahogy a látása lassan visszatért, rémálomszerû kép fogadta. A földön széttárt karú torzó feküdt, a feje helyén véres massza csillogott.
Hugo öklendezni kezdett. Feltápászkodott és a falba kapaszkodva szédelgett a kijárat felé. Orrában furcsa, csípõs érzés támadt, bedugult a füle. Aztán valami megtaszította, és az álomkép megváltozott.
Tííííí, Tííííí, Tííííí, Tííííí!
Apró tûszúrásnyi fájdalom minden egyes hang.
Tííííí, Tííííí, Tííííí, Tííííí!
- Ébredj, Hugo. Dolgod van.
Hugo kinyitotta a szemét. Hideg betonon feküdt, neoncsõ vibrált a feje fölött. Ahogy felült, fájdalom hasított a mellébe, fülében egyre hangosabban sikított a szûnni nem akaró hang.
Tííííí, Tííííí, Tííííí, Tííííí!
És ekkor egy szétlõtt fej látványa villant belé. Rémülten nézett körül, de rajta és a gitártokon kívül senki nem volt a folyosón.
Tííííí, Tííííí, Tííííí, Tííííí!
Varázsütésre minden kitisztult, hirtelen rájött, hol van és mi az az õrjítõ hang. A vészjelzõ!
- Halló, valaki! - kiáltotta, de nem jött válasz.
Hugo felemelte a gitártokot, és a hang irányába botorkált. A számítógépes helyiség felé.
Tííííí, Tííííí, Tííííí, Tííííí!
Belépett a kupolás terembe. Sehol senki! Felpillantott a falra. A lapozós számláló 18 másodpercet mutatott, majd 17-et és 16-ot. Hugo szíve a torkába ugrott.
- Valaki! Segítség!
Senki nem felelt. Hugo pánikba esett. Két kezét a szeme elé szorította és kántálni kezdett.
- Nem vagyok itt! Nem vagyok itt! Nem vagyok itt!
Azután kilesett az ujjai mögül. A számláló épp 11-re ugrott.
Amint az álmokban gyakran elõfordul, Hugo hirtelen mintha kívülrõl látta volna magát. Lelassult minden körülötte. Érdeklõdve nézte, ahogy megmozdul és a számítógép mögé lép, azután a billentyûk fölé hajol és egyszerre több gombot lenyom. A képernyõn bonyolult szöveg szaladt át, majd a következõ felirat jelent meg: *ORCHIDEA állomás* Casimir-generátor feltöltés y/n.
Hugo tétovázott. Fejében rég hallott mondat szólalt meg. "Te döntesz, Hugo. Nem kell semmi olyat tenned, amit nem akarsz."
A számláló az 5-ösre ugrott, majd a 4-esre. Hugo már tudta, mit akar tenni. Remegõ ujjal nyúlt a billentyûzethez. Kellemetlen búgó hang hallatszott, a számláló a 2-esre ugrott. És ekkor csend lett. Hugo megbabonázva nézte a számlálót, ami még mindig a 2-esen állt.
Végtelennek tûnõ idõ telt el, azután a számláló 1-re, majd 0-ra ugrott. Zizegve pörögni kezdtek a mûanyag lapok, végül piros ábrák jelentek meg a számlálón. Valami felmorajlott odalent.
- Ébredj, te álomszuszék!
Hugo kinyitotta a szemét. Sawyer állt felette és a vállát rázta. - Kelj már fel, Hugo! Valami baj van!



Odakint pirkadni kezdett. Jack és Miles az ablakon át próbálták megállapítani, mi történt. Kiabálás és futó lábak dobogása hallatszott be a szobába, majd pár pillanattal késõbb kinyílt a bejárati ajtó. Ben állt ott, feldúltnak tûnt.
- Apróbb baleset történt - hadarta, de az arca másról árulkodott. - Valami fontosat akarok kérdezni tõled, Jack, és õszintének kell lenned!
- Furcsa ezt tõled hallani - mosolyodott el Jack fáradtan. Ben nem reagált a megjegyzésre.
- Találkoztál az apáddal azután, hogy a gépetek lezuhant ezen a szigeten?
Jack zavarba jött.
- Miért kérded?
Ben fürkészve nézett a szemébe.
- Amikor visszajöttünk a szigetre, és ti eltûntetek, Lapidus és Sun a régi DHARMA faluban találkoztak egy férfival, aki Christianként mutatkozott be. Az apádat is így hívták.
- És? - Jack nem értette. - Biztos az Ajira járatán ült. A Christian gyakori név.
Ben egy gyûrött fényképet húzott elõ a belsõ zsebébõl.
- Ha volt is azon a repülõn ilyen nevû, biztosan nem így nézett ki.
Jack mélyet sóhajtott. A képrõl õsz hajú apja nézett vissza rá.
- Volt pár alkalom, amikor azt hittem, õt látom - ismerte be -, de csupán hallucináció volt. Nem lehetett más, hiszen...
- Haver, én ismerem õt - mondta Hugo a képre sandítva.
- Találkoztam vele, itt a szigeten.
Jack bosszúsan csóválta a fejét.
- Az nem lehetséges, mert... mert Ausztráliában halálra itta magát!
- Hát, akkor gondolom, ezért láthattam - vont vállat Hugo. - Tudod, van nekem ez a... Néha látok dolgokat. Halott embereket. Charlie, Libby, Eko... Ana Lucia. Meg szoktak látogatni.
Jack kelletlenül elmosolyodott.
- Sajnálom Hugo. Még ha te annak is hiszed, ezek a látomások nem valódiak.
Ben Jack orra elé tartotta a fotót és megrázta.
- Biztos vagy benne? Csak mert ez a "látomás" éppen két perccel ezelõtt próbált átjutni a védelmi vonalunkon!



Jack tátogni kezdett, mint a partra vetett hal. Hugo a képre mutatott.
- Mondom, hogy õt láttam. A kunyhóban üldögélt öltönyben, amikor benéztem az ablakán.
- Jacob kunyhójában láttad? - kapta fel a fejét Ben idegesen. - Mikor történt ez?
Hugo lesütötte a szemét.
- Aznap, mikor Charlie meghalt. Elég nagy szívás volt.
Ben töprengõ arcot vágott.
- Van egy súlyos problémánk, Jack, amit nem értünk. Az apádnak... illetve ami a képében odakint járkál, nem volna szabad itt lennie. És korábban sem, valahogyan mégis magára öltötte a halott John Locke testét. Kérlek, emlékezz vissza, amikor a repülõnk indulásának reggelén megkértelek, hogy menj el a koporsóért. Történt aznap bármi szokatlan, amirõl tudnom kellene?
Jack a homlokát ráncolta.
- Hidd el, nem felejtem el azt a napot. De semmi különös. Elmentem a húsüzletbe Locke-ért, ráadtam apám cipõjét, aztán berak...
Ben szeme elkerekedett. Falfehér arccal állt fel.
- Hogy mit csináltál?!
Jack zavarba jött.
- Amikor Faraday anyja átadta a búcsúlevelét, azt mondta, fontos, hogy minél jobban utánozzuk a gépünk lezuhanásának körülményeit, és hogy John egy küldött lesz, egy helyettes, ezért neki kell adnom valamit az apám holmijából.
- És te a lábára húztad Christian Shephard cipõjét? - nyílt óriásira Ben szeme.
Jack összezavarodva bólintott. Egy pillanatra vágni lehetett a csendet.
Ben a falra szerelt ódivatú telefonhoz ugrott és tárcsázott. Pár pillanattal késõbb a vonal túlsó végén felvette valaki.
- Gyere át! Most! - szólt Ben a hallgatóba síri hangon és letette.
- Itt várjatok, amíg elõkerítem Richardot! - bökött rájuk és a bejárathoz sietett.
- Csak egy egyszerû cipõ! - tárta szét a karját Jack értetlenül. - Mi a baj ezzel?
Ben halálra váltan fordult vissza az ajtóból.
- Az Jack, hogy ezzel az ostoba húzással alighanem lemondhatunk minden tervünkrõl, mert te és a drága családod ránk szabadítottátok a poklot!



Egy perccel késõbb újra kinyílt az ajtó és egy magas férfi hajolt be rajta. A hajnali csípõs hideg a szobába áradt.
- Melyikõtök Jack Shephard?
Jack felállt.
- Rendben. Most velem kell jönnöd. Siess!
A nagydarab férfi a szobában lévõk felé biccentett, majd sietõsen elindult. Jack tanácstalanul Sawyerékre pillantott, és követte.
Hugo felsóhajtott.
- Srácok, rossz érzésem van. Azt hiszem, a gyomrom nem bírja az itteni kaját...
Furcsa módon Miles ezúttal nem tett epés megjegyzést, bár úgy tûnt, erõsen töri rajta a fejét. Felpattant az ajtó, és egy izgatott nõ rontott be rajta. Gyorsan körbe pillantott.
- Ilana vagyok. Hol van Jack? El kell különítenünk!
Most rajtuk volt a csodálkozás sora, meglepve néztek egymásra, majd a nõre. Végül Sawyer hangja jött meg.
- Egy perce vitte magával egy behemót férfi, kék pólóban. Ben hívta ide.
Ilana szemöldöke felszaladt.
- Engem küldött Ben! - mondta rekedten.
Miles csettintett a kezével.
- Megvan! Bram a neve. Már találkoztam vele egyszer - magyarázta. - Mielõtt Charles Widmore hajójával ide indultunk.
- Az lehetetlen!
- Jó az arcmemóriám - felelte sértõdötten a kínai. - Õ volt az, elhiheted. Lóg nekem egy tacoval.
A fejét rázta Ilana.
- Bram halott. Már öt éve, hogy rátaláltunk a Templom falánál.
Miles bambán nézett a lányra.
- Már ez is kezdi... - motyogta Hugo maga elé.
Ilana elõhúzta az övébe tûzött kézirádiót és idegesen beleszólt.
- Ben, ott vagy még? Attól tartok, elveszítettük Shephardöt.
Megreccsent a rádió.
- Mi a fenérõl beszélsz? - hallották Ben elfúló hangját a készülékbõl.
- Itt járt valaki és magával vitte. Straume szerint Bram volt az. Akkor pedig...
Pár másodperc múlva érkezett csak válasz.
- Maradj mellettük!



Odakintrõl puffanó hangok hallatszottak gyors egymásutánban. Szirénaszó hasított a csendbe, majd nem sokkal késõbb újra kinyílt az ajtó, és három szürke marslakó lépett be rajta. Hugo felkiáltott.
Az érkezõk ruháját és az arcukra húzott gázálarcot vastag hamuréteg borította.
Ben lerántotta a gázálarcát és leütögette róla a szürke port. Hamufelhõ hullt a szoba padlójára. A mellette álló alak is követte a példáját, rövidesen Richard Alpert nyúzott arca került elõ a maszk alól. A harmadik látogató a félig nyitott ajtóból próbálta szemmel tartani a környéket, ami nem lehetett könnyû az odakint pergõ sûrû hamuesõben.
- Lezártuk a tábort - lihegte Alpert. - Mondjátok el, hogy történt!
Ilana lehunyta a szemét.
- Nem tudom megmagyarázni, de úgy néz ki, Bram járt itt és elcsalta Shephardöt mielõtt még...
Alpert nem értette.
- De hiszen te magad égetted el a testét évekkel ezelõtt. Hogy kerülhetett volna most elõ?
Ben a falnak dõlt és hitetlenkedve csücsörítette a száját.
- Újra átvert minket! Még téged is, Ilana!
- Nem értelek - mondta a lány.
- Zseniális trükk volt. Mivel õ maga nem léphetett át a kerítésünkön, szüksége volt valakire, akit rávehet. Hát ezért rabolta el a barátodat! Elõször ide hozta, hogy elcsalja neki Jacket, azután visszavitte pár évvel korábbra a házzal és megszabadult tõle ott, ahol biztosra vehette, hogy rátalálunk és azt hisszük, elmúlt a veszély.
Alpert szörnyülködve hallgatta.
- Igen... Valahogy így lehetett. Elaltatta a gyanúnkat.
- De ha nála van Jack Shephard, akkor az un...
- Ne most! - kiáltott rá Ben, a szemével óvatosan Hugoékra bökve, mire Ilana azonnal elhallgatott.
Sawyer indulni készült.
- Ne húzzuk az idõt! Ha sietünk, még utolérhetjük.
- Semmi értelme nem volna - emelte fel a kezét Alpert. - Jack bizonyára nincs már ezen a helyen. Mi viszont...
- Hogy érted azt, hogy nincs...
- Richard, ki kell ürítenünk a tábort! Mindenkit a Templomba viszünk - sürgette Ilana.
Alpert a levegõbe csapott.
- Jack nélkül semmi esélyünk arra, hogy...
- Richard? - állította le gyorsan õt is Ben. - Visszaszerezzük Jacket - ígérte. - De alighanem nekünk is bûvészkednünk kell majd - tette hozzá rejtélyesen.
Sawyer nem bírta tovább.
- Jól van, Gandalf, ki vele, mit akar Jacktõl ez a valaki? Egyáltalán kirõl beszéltek? Nincs neve?
Ben bosszúsan nézett rá.
- De, James, nagyon is van neki. Jól ismered azt a nevet! De azután, hogy nemrég a poklot emlegettem, hidd el, nem akarod hallani!
- Mint Voldemort? - húzta fel a szemöldökét Hugo.
Alpert mindenre elszántan fordult hozzájuk.
- Készüljetek az indulásra. Hozzatok magatokkal annyi élelmet, amennyit csak tudtok.
Az ajtónál várakozó nõhöz fordult. - Liz, szedj össze mindenkit. Mennyi idõ, amíg átszerelitek az antennát?
A karcsú alak a maszkjához nyúlt és lehúzta a fejérõl.
- Tíz perc, legfeljebb tizenöt.
Hugo hatalmasat nyögött, mind ránéztek. Egy pillanattal késõbb Sawyer szája is tátva maradt. Mindketten ostoba arccal bámultak az ajtó felé.
- Libby?
- Ismerjük egymást? - kérdezte a lány csodálkozva, de Ben érzéketlenül elrontotta a pillanatot.
- Ha lehet, a turbékolást halasszátok késõbbre, most más dolgunk van!
A lány bólintott, és felrakva a gázálarcát, kiszaladt a házból. Hugo falfehér arccal állt fel.
- Hogyan... Hogyan... - dadogta.
- John mellett Liz volt az egyik túlélõ az óceánba zuhant gépetekrõl, akit idehoztunk - mondta Alpert.
Egy pillanatra mosolyféle suhant át Ben arcán.
- Attól tartok Hugo, újra meg kell õt hódítanod. És ha elfogadsz egy tanácsot, nem említed neki azt a kis közjátékot Michaellel a bunkeretekben! Alighanem összezavarná.



Egy kiszáradt vízmosásban haladtak. Ilana vezette a nagyjából húsz fõbõl álló menetet, miközben fegyveres szigetlakók biztosították a zegzugos ösvényt.
- És azelõtt is látta? - hitetlenkedett Sawyer.
- Fura, mi? Sõt, gyakran érzem úgy, mintha már jártam volna ezen a helyen - mesélt tovább Locke jókedvûen. - De tudom, ez elég nagy szamárság.
Sawyer udvariasan mosolygott.
- Hát, egyik sziget olyan, mint a másik, nem igaz? - ütögette meg a fejét Locke a szabad kezével. - Tudja James, igazán vicces dolog a sors. Valaki tanácsára túlélõ túrára indultam Ausztráliába, de a lábam miatt hazaküldtek. Aztán a repülõnk a tengerbe zuhant és Jackék mellett harmadmagammal valahogy én is kimenekültem. Igaz, kevésbé voltunk szerencsések, négy évig bogyón és gyümölcsön éltünk egy apró szigeten, de mi is túléltük! Az egy hetes túrából négy év lett! Egy kirándulóhajó talált ránk 2008 nyarán.
- Pokoli mázlijuk volt - mondta Sawyer sötéten.
- Szerintem Jackék az igazán szerencsések! Ennyi kaland után épp most jutottak vissza ide, hogy Richardékkal tarthassanak. Õ pedig nagyon számít rájuk!
Sawyer dünnyögött valamit, miközben Julietre gondolt és újra szívébe markolt a fájdalom.
- Ilana szerint hamarosan teljesen rendbe jövök - folytatta John zavartalanul. - Ahová készülnek, elvárják majd az én segítségemet is. Bár az igazat megvallva nem tudom, mihez kezdenek a ládagyári ismereteimmel - nevette el magát.
Kissé meredekebb szakasz következett, Sawyer segíteni próbált a botjára támaszkodó Locke-nak, de az elég ügyesen elboldogult. Ben melléjük zárkózott.
- Nem haragszol John, ha pár percre elrabolom a kísérõdet? - maga mögé intett. - Greta segít, ha szükséges. Rendben?
- Persze, menjetek csak.
Félre álltak és várták, hogy Hugoék beérjék õket. Sawyer Benhez fordult.
- Ez a... Locke csak hallomásból tud az Oceanic 6-ról. Szerinte õk hárman is kijutottak a vízbe zuhant gépbõl, bár Jackéket nem látták az úszó roncsok között - dörmögte a fülébe. - De mi tudjuk, hogy az Oceanic 6 egy vicc, valójában csak õk hárman élték túl, nem igaz? Szóval, ki volt a harmadik?
Ben arca megrándult.
- Türelem, James, türelem. Most inkább a társaiddal foglalkozz.
- Hogy bírod, Pulykatojás? - kérdezte Sawyer aggódva, amikor Kate-ék melléjük értek. A lány bágyadtan bólintott.
Ben a nyakát nyújtogatva nézett végig az ösvényen haladókon.
- Hol van Miles?
- Ki kellett mennie... - intett Hugo a fák közé a szemével. - De már jön is - mutatott a nadrágját igazgató kínaira, aki kissé hátrébb éppen kibukkant a fák közül. Feldúltnak látszott.
- Foglalt volt a slozi? - ugratta Hugo, de a másik ezúttal nem vágott vissza, a gondolataiba mélyedve lépkedett tovább mellettük. Hugo nem adta fel.
- Haver, ne is tagadd, láttál valakit a bokorban, igaz?
Miles bosszúsan tátotta el a száját.
- Hát persze. Most találkoztam Elvis Presley-vel.
Hugo megsértõdött.
- Mond neked valamit az, hogy Kasmír-generátor? - fordult Benhez.
- Nem Kasmír, Hugo, hanem Casimir. Egy kvantum-valószínûség növelõ eszköz volt, a DHARMA egyik veszélyes játékszere, amit szerencsére sosem mertek kipróbálni - felelte Ben elgondolkodva. - Ha megteszik, ki tudja miféle alternatív õrületet hoztak volna létre. Emiatt vált szükségessé a DHARMA... De ki beszélt neked errõl?
Hugo szíve alighanem kihagyott pár ütemet.
- Talán álmodtam róla - mondta közömbös hangon. Ben fürkészve nézett rá.
Alpert lépett melléjük.
- Hamarosan odaérünk. Jól vagytok?
- Az biztos, hogy John nagyon jól van - nézett rá Sawyer hunyorogva. - Azt hiszi, fontos ember lett, ami nem is csoda, mert jól teletömtétek a fejét hazugságokkal. Egyáltalán mi a fenének hoztátok ide a Szigetre, miután az akit ismertünk... - elhallgatott.
- John ittléte nagyon fontos - mondta Richard komoly arccal. - És egyedül õ az, aki segíthet megtalálni a társatokat.
- Talán ha egybõl utána indultunk volna és nem vesztegetünk el egy csomó idõt...
- Az idõ itt nem számít! - torkolta le Ben. - Ezt legalább már megtanulhattad volna.
- De mégis, hogyan akarjátok megtalálni Jacket? - kérdezte Kate. - És egyáltalán, hová tartunk most?
Alpert megigazította a felszerelését.
- Egy biztonságos helyre viszünk titeket. Azután teszünk egy rövid túrát a föld alatt.
- A föld alatt? Minek?
- Fel kell nyitnunk John Locke sírját.



Kate megszédült, Sawyernek kellett elkapnia. Mind döbbenten álltak meg. Alpert a lánynak nyújtotta a kulacsát.
- Miért kell... mármint te most...
Alpert elnézett fölöttük a távolba és babrálni kezdett a kabátja cipzárjával.
- Hisztek a második esélyben?
- Én már semmiben - hajtotta le a fejét Sawyer. - Nemrég átíródott pár dolog, amiben hittem.
Kate magára erõltetett mosollyal simogatta meg a vállát. Aztán eleredtek a könnyei.
- Az apám gyerekkoromban elhagyott minket - emlékezett vissza Hugo. - Aztán mikor évek múlva visszajött, rá sem bírtam nézni. De késõbb valahogy mégis összejöttünk.
Milesra lesett a szeme sarkából, de a kínai továbbra is zavartan bámult maga elé. Láthatóan teljesen máshol járt az esze, mióta a fák között járt.
- Mindenkinek jár egy második esély - mondta Richard. - Olyan dologra készülünk, ami elõször bizonyára megrémít majd benneteket, de bíznotok kell a tervünkben.
Sawyer savanyú képet vágott.
- Most aztán fenemód megnyugtattál.
- Mit tennétek, ha mindent újrakezdhetnétek?
- Haver, ez elég vadul hangzik. Ezután... - mutatott a felettük úszó barnásszürke fellegekre Hugo.
Alpert bólintott.
- Igen, tudom. Jacob nélkül viszont semmi esélyünk, hogy megállítsuk azt, aki miatt mindez megtörtént. És aki fogva tartja Jacket is.
- Jacket? Istenem! - kapta fel a fejét Kate.
- Igen, õ a nagy...
Ben hirtelen megbotlott valamiben, mire Alpert elharapta a mondatot és Ben karja után nyúlt.
- Köszönöm, Richard - mondta Ben a cipõjét piszkálva, de közben olyan szemrehányóan nézett Alpertre, hogy az belevörösödött.
- Ne aggódjatok Jack miatt. Már van egy tervem - mondta Ben szárazon.
Richard folytatta.
- Hamarosan vissza fogunk lépni egy jóval korábbi idõbe. A segítségetekkel reményeink szerint megelõzhetjük, ami történt.
Sawyer csalódottan rázta meg a fejét.
- Megelõzni? Mit? Azt hittem, valami értelmesebb tervetek van. Ez a visszamászkálósdi nem mûködik. Ha az emberiségnek ez a végzete, akkor ennyi volt és kész.
- Miért gondolod? - csodálkozott Ben.
- Pont te kérdezed? Sayid megpróbált megölni, és mégis itt vagy. Nem sikerült változtatnia a jövõn. Jack atombombát robbantott azért, hogy hazajussunk, de a bunker sem semmisült meg, éppen azzal tettük valósággá, hogy el akartuk pusztítani! Késõbb láttuk a saját csónakunkat a vízen, de nem tudtuk megakadályozni Locke-ot abban, amire készült. Akárhányszor próbáltuk megnyomni a reset-gombot a sors rohadt számítógépén, hiábavaló volt. A világ úgy látszik, nem akar megváltozni. Az a kerék vagy micsoda pedig, amit elforgattatok, a legrosszabb ötlet volt! Úgy hogy a tervetekre gondolva azt hiszem, ti vagytok a legnagyobb lúzerek ezen a bolygón.
Alpert és Ben lopva összenéztek.
Közben egy magas kõfalhoz érkeztek, a menet megállt. Vésett hieroglifák borították a mészkövekbõl emelt falat, ami mindkét irányban az erdõbe veszett.
Alpert elõre mutatott.
- Ezúttal másképpen lesz. A fal mögött az Elsõk Temploma áll, ahol nemsoká... nos, nem fogunk többé semmilyen kereket forgatni és reset-gombot nyomogatni. Ezúttal kihúzzuk a dugót a konnektorból!
Sawyerék mintha összebeszéltek volna, egyszerre fordultak felé. Értetlen arcukat látva Alpert a fal felé mutatott.
- Ti nem ide tartoztok. Hamarosan visszatérünk veletek mindennek a kezdetéhez.
Hugo nagyot nézett.
- Úgy érted... oda, amikor ezeket kifaragták? - préselte ki magából a szavakat. - A fáraók idejébe?!
- Nem Hugo - mosolyodott el. - Úgy értem, sokkal régebbre. Oda, amikor az istenek megszülettek.
Azzal magukra hagyta õket.
- Ugye, Richard megõrült? - kérdezte Kate rémülten. Elkapta Ben vállát. - Mondd, hogy igen!
Hugo, aki teljesen elveszítette a fonalat, rosszat sejtve nézett az elõttük húzódó falra.
- Hogy hová megyünk? Kik születtek? Haver, mi a fenérõl beszél ez?
Ben lerakta a hátizsákját a fûre.
- Rólatok, Hugo. Hidd el, élvezni fogjátok - mondta elmerengve. - Te különösen.



Elöl mozgás támadt. Az egyik faldarab lassan félre csúszott és az árnyékban lévõ nyílásból borostás szõke fiatalember lépett eléjük.
- Üdv! - köszönt rájuk. Sawyernek valamiért nagyon ismerõsnek tûnt, de nem tudta hová tenni.
Hugo felkiáltott. Félre tolta a teljesen kikészült Milest és elõre furakodott, a gitártokot használva segítségül.
- Haver, megtettem mindent, amire kértél, de ezt most már visszaadnám - mondta megkönnyebbülten.
A szõke barátságosan a vállára tette a kezét.
- Nem az én gitárom.
- Az erdõben azt mondtad, hozzam el neked ide - ráncolta a homlokát Hugo, de a szõke nem válaszolt.
Hugo zavarában hátralépett, végül Richard elvette tõle a tokot.
Sawyer egyre izgatottabban nézte a szõkét, lelki szemei elõtt rég elfeledett gyerekkori képek futottak át. Hitetlenkedve rázta a fejét.
- Nagyon ismerõs a fazon. Ki õ?
- Nem csodálom, ha nem ugrik be - mondta Ben kifejezéstelen arccal. - Mind találkoztatok már vele. Igaz, jó rég volt.
- Õ Jacob - szólt Hugo és nem értette. - Tõle kaptam a gitárt.
- Jacob meghalt, hallhattad! - rázta a fejét Sawyer.
- Nem tõle kaptad, Hugo - mondta Alpert tisztelettel. - Õ nem Jacob. Még nem az.
Hátulról ezalatt egy tetõ nélküli fényes fémládát cipeltek a bejárathoz. Kate odalesett, és a takarók alatt egy õsz szakállú embert pillantott meg.
- Ki fekszik abban?
- Frank Lapidus - válaszolta Ilana.
- Frank?! Mi történt vele? Beteg?
- Kómában van. Pontosabban egy ahhoz hasonló katatón állapotban - válaszolt a lány. - Afféle hordozóvá vált, mikor Jacob hamvait a Templomban... - elcsuklott a hangja. - Sajnos ahhoz, hogy Jacob újra velünk lehessen, hiányzik valami, ami átsegítené, hogy megtalálja a helyét õbenne - mutatott a szõke férfira. - De Jacobnak mindene elégett.
Sawyer felkapta a fejét.
- Átsegítené? Mint John esetében az a ráhúzott cipõ?
Ben ránézett.
- Ha netán nálad van Jacob kalucsnija, csak szólj - mondta sötéten.
Sawyer a kezeslábasa felsõ zsebére mutatott.
- Az nincs. A tolla jó lesz helyette?
Ben olyan értetlen képet vágott, mint még soha.
Ekkor a kõfal nyílásából karcsú nõ lépett eléjük és rájuk köszönt.
Hugoék döbbenten bámultak a jelenésre. Miles tátott szájjal elindult felé, de Sawyer magához tért és elkapta a karját.
- Mit mondtam neked, anyaszomorító, nem emlékszel?! Hat méter távolság!
Claire rájuk nevetett, majd egyenként megölelte õket.
- Azt hittem, végleg elragadott a sziget, amikor eltûntél! - szorította magához Sawyer meghatódva.
A lány egyetlen pillanatra elkomorodott, de azután vidáman a szõke fiatalemberre mutatott, és anyai büszkeséggel nézett a szemébe.
- Ne aggódjatok, már semmi bajom. Mióta újra vele vagyok.


L O S T

- Isten hozta a szigeten! Reméljük eleget teszünk majd magának! - búgta egy borostás arc. - Ebben biztos vagyok. Mellesleg hol vannak a kutató épületek? - Hm, azt majd késõbb... elõbb hadd mutassam be magát, mint az elsõ számú agysebészünket és fõorvosunkat! - az arc kedvesen mosolygott de teste és minden más elmosódott volt, a háttér, a zajok, a többi ember, mind, mind mintha egy álom lett volna... Ekkor elterül a nagy sötétség, sehol semmi, zúgás, egyre erõsödõ, hirtelen piros foszlányok tûnnek fel a hirtelen jött feketeségben.. mintha szállna, repülne az a bizonyos piros csík... és közeledik, egyre csak jön. Elsõ pillantásra számokat lehet kivenni belõle.. 4..8 15 16... 24? Nem, ez 23! És utána? Ismétlõdik! 48151623! De nem! Várjunk csak! 48151623.. és utána van valami! 44?47?Nem ez 42... tehát: 4 8 1 5 1 6 2 3 42? Mik ezek? És mi ez a sötétség?
Sötétség... sötétség... kezdek hozzászokni a gondolathoz... várj! Egy hang!! Gyere, gyere hozzám! El kell jönnöd!! Gyere hozzám!! Egy repülõ… A következõ képkockák egy repülõn játszódnak.. Milyen emberek ezek itt? Kik ezek? És mi ez a furcsa szimbólum, ami mindenhol ott van? DHARMA? Ez meg mi? - Elnézést, kérem, ez mit jelent? - mutat a szóra a vizes palackon. - Ez kérem, ez, ez az amiért mi itt vagyunk... - felelte egy szemüveges öregember. - Már elnézést, én ezt nem értem! - Nem is kell!!! Szállj le rólam!! Hagyd békén a családomat! Tûnj el végre, Sam! - felelte egy másik személy valahonnan Sam háta... honnan is? Az öregember elkezdett remegni, és hirtelen elernyedt. Ismét feketeség, majd feltûnik egy másik helyszín. Zuhogó esõ, Sam szétázva áll az Aluljáró elõtt. Éjszaka, óriási zûrzavar, hangok mindenfelõl, suttogások, üvöltések, lövöldözések.. Hol vagyok? - Nem is kell!! Szállj le rólam!! Hagyd békén a családomat! Sam! Hagyj végre békén!! Ennek a kapcsolatnak vége!! - üvöltözte egy nõ, megállás nélkül, majd elfordult. Tracy? Ez Tracy lenne? Milyen idõs!! Ez õ lenne? Hééé, Tracy!! Mi történik itt? - Majd egy villámcsapás, és... Tikk..Tikk..Már csak 4 perc maradt, hogy beüsse a számsort! - Ez mi? - kérdezte Sam a fõnökétõl. - Ez fiam, csak egy egyszerû pszichológiai kísérlet. Nézd a barmot!! Írogatja be a kódokat, mintha azt hinné, ezzel világokat ment meg! - Kísérleti nyulak? - Majdnem! Azért van benne némi igazság is, és jó nagy adag rejtély, de végül is ezért vagyunk itt, nemde? A Rejtélyekért! - mondta a férfi, a borostás, aki üdvözölte õt a szigetre lépéskor, nem mellesleg pedig a tudományos részleg fõnöke, és így az övé is. Sam hirtelen rosszul lett, és elájult. Gyere! El kell jönnöd!! Csak jegyezd meg!!! 4 8 15 16 23 42!!! Gyere!!! Sam pedig elindult, az álmok világából, el...
- ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Úristen!!! Te jó ég!!! - Sam Anderson üvöltve kelt fel az ágyból. Gyorsan megtapintotta a szívét, nagyon szúrt. De hiszen ez úgy dübörög, mint a... mint a... úristen!!! Mindjárt rosszul leszek!! - Sam behunyta a szemét. Majd kis várakozás után kinyitotta. Majd ismét becsukta. Ez nem lehet! Már megint!!! Ez nem történhet meg velem! Sietve kikelt az ágyból, ránézett az órára, amely negyed kilencet mutatott. 8:15?
Mármint 4 8 15...? Hm...Furcsa..- Drágám, jól vagy? - egy törülközõbe öltözött szépség álldogállt a fürdõszoba ajtajánál, csuromvizesen. - csak mert olyan furcsán nézted azt az órát. - A szépség csak nézett nevetve, boldogan szerelmére. - Megint álmom volt! - Sam gondterhelten lépett a nõ elé, akirõl egybõl lehervadt a mosoly. - Megint a.. Sziget? Figyelj Sam! Most már tényleg el kéne mennünk kipihenni magunkat, hidd el, ez a sok meló engem is kifáraszt! - Nem Tracy, ez más!! Nem vagyok elmebeteg mielõtt erre is rátérnél!!! Miért olyan nehéz ezt elhinni? Ezek valósak, nem álom!! Vagy.. álom.. de akkor most mi is van? Nem számít! Most csak az a legfontosabb hogy higgy bennem, oké? - mondta Sam. Tracy megkönnyebbülten ölelte át párját. - Jól van szívem!!! - TIKK!TIKK!TIKK!TIKK! Egy hang folyamatosan szólt, megállás nélkül. - Tracy! Mi ez? - Tracy csodálkozón nézett fel Sam-re. - A Mikró! Miért nem ismered meg? - Tracy összehúzta szemöldökét, nem értve min csodálkozik szerelme. - Ja igen... a mikró.. hát persze.. csak.. mintha már hallottam volna ezt a zajt máshol is... - Sam értetlenkedve állt, mintha ez a Gyöngy hangja lenne! De milyen Gyöngy? Mirõl van szó? Micsoda Sziget? És ki az a Tracy? És mégis mit képzel ez a nõ magáról hogy át meri õt karolni? TIKK! TIKK! TIKK!TIKK! Tracy odament a mikróhoz kikapcsolni, nem sokkal utána a hang elállt. Szívem! Kész a kávé! Kávé? De hát Teát mondott! Tea! Na végre itt van Juliet! Hé Julie! Add a teát! És Amelia, te mit keresel itt? És Mr. Alpert? Ron Wheet? Maga mit keres itt? És... miért van itt mindenki? Hogy mi? Nem, nekem nincs semmi bajom! Hagyjon már! Csak egy rohadt teát kértem! Hagyjon!
Sam emlékképei egymás után jöttek, mentek, míg végül ájultan esett össze a padlón...